Osztálytalálkozó - elmenjek így?

Tanár lettél ez jó. Nem a te hibád, hogy ennyire kevés a fizetésed, de a te munkád a jövő záloga, van mire büszkének lenned.

Meg biztosan van más osztálytárs is, aki nem lett gazdag, csak az nem teszi ki a facebookra.

A volt ofőtök is "csak" egy gimnáziumi tanár, mégis elmentek az osztálytalálkára, hogy lássátok egymást meg őt is.

Egyébként meg biztos van, aki szintén nem keres jól és/vagy gyermektelen. Nem kell szégyelni, ha nincs gyereked, sokkal felelősségteljesebbnek tűnik egyedül szerényen élni, mint 3-4 emberrel gyereket csinálni.

Kb. sírva menekülnék a saját életemből, ha házasnak kéne lennem, autót kéne vezetnem, együtt kéne élnem valakivel, és gyerekeim lennének. Két kutyát ne tartsak a kertes házamban, hogy megfeleljek a felszínes "tökéletes" élet minden követelményének?! Szóval szerintem, ha kíváncsi vagy a többiekre, akkor menj.

Ha kellemetlenül érzed magad, még dönthetsz úgy, hogy lelépsz. Vagy úgy, hogy berúgsz.

Épp tegnap futottam össze egy volt osztálytársammal, akiről semmit nem tudtunk, mert nem jelent meg találkozókon, tök jól eldumáltunk, kiderült, hogy megvan a képesítése, orvos lett, aznap épp dolgozott, mikorra a találkát szerveztük. Mesélt nekem a munkájáról, én is megéltem neki az enyémről (amit imádok, és érettségi kell csak hozzá). Úgy váltunk el az utca közepén (egy utcában lakunk, nem tudom, mióta, de ezt se tudtam), hogy milyen jó volt beszélgetni, milyen jó hallani, hogy a másik is szereti, amit csinál, találkozzunk majd, ha más úgyis ilyen közel lakunk.

Teljesen megértem az aggodalmaid! Senki sem szereti azt érezni, hogy a többiekhez képest "lemarad" valamiben. Ösztönösen próbálunk (ha nem is mindenben) megfelelni a normáknak. Szerintem gondold át, hogy mi szól mellette és mi ellene. Ha erősebb a szorongás, mint a "ha nem megyek, félek hogy lemaradok valami nagyon jóról" érzés, akkor inkább hagyd ki. Feleslegesen ne tedd ki magad stressznek!

Én nem mentem el az osztálytalálkozónkra, mert nem láttam értelmét. Az egész szerintem csak arról szól, hogy lényegében már idegenné vált emberek felmérik, hogy ki hol tart, mit ért el. A világ legfelszínesebb csevegései és jópofizás. Mindenki igyekszik előadni, hogy csodás élete van. Nehezen tudok elképzelni olyat, hogy valaki egy ilyen összejövetelen kitárulkozzon és mondjuk őszintén bevallja, hogy a férje alkohol problémákkal küzd, a gyereke meg csak bukdácsol az iskolában...stb. Ezt persze meg is értem. Senki sem szeret kitárulkozni olyan közegben ahol nem érzi magát biztonságban. Így viszont olyan őszintétlennek tűnik a dolog. Akkor meg mi értelme az egésznek? Amúgy meg 10 éve nem tartjátok a kapcsolatot, nem volt szükségetek/igényetek a másik társaságára. Én alapból nem szeretem a felszínes kapcsolatokat és a semmitmondó csevegéseket. Ettől függetlenül megértem, ha valakit egy ilyen esemény szórakoztat. A férjemnek is most lesz az osztálytalálkozója és már nagyon várja. Őt felvillanyozzák az ilyen összejövetelek. Szóval ne értsetek félre, nem nézem le vagy vetem meg akik szeretik az ilyen eseményeket. :) Csak azt vázoltam fel, hogy én milyennek látom ezt a dolgot.

Azt hiszem, nem kell mellékelni mindenkinek a fizetési papírját az osztálytalálkozón... 5 éve én sem akartam elmenni, mert úgy éreztem, hátrébb tartok, mint a többiek - aztán a bemutatkozásom után végül mindenki tökre figyelt, lehet, hogy nincs család, autó és minden földi jó, de látták rajtam, hogy szeretem a munkámat. Mondjuk hozzá kell tegyem, hogy nálunk jó volt az osztályközösség.

Igazából a helyedben ettől tenném függővé. Érdekelnek a többiek? Tartod bárkivel a kapcsolatot, voltak barátaid a volt osztályodban? Ha minden kérdésre nem a válasz, akkor ne menj.

De ne azért ne menj, mert úgy gondolod, hogy bármivel is kevesebbet érnél, mint a többiek.