Elmenjek így osztálytalálkozóra?

Ha egyáltalán nem érzed ott jól magad, akkor ne menj.

De én a helyedben megkeresném a pozitív dolgokat az életben, és azt mesélném. Ha pedig a negatívat kérdezik, arra is készülnék valamivel.

Nem kell mindent elmesélned, csak amit gondolsz.

Nem arról fogtok beszélgetni, hogy ki mennyit keres, kinek van saját lakása stb. Ha másról nem szeretnél, mesélj a munkádról, mit tanítasz, milyenek a gyerekek. De úgysem csak rólad fog szólni az esemény, ne aggódj ilyenen, nem kihallgatás lesz. :)

Szerintem az rosszabb képet festene rólad, ha el se mennél. :(

Elköveted azt a hibát, ami miatt a fél világ depresszióba kezd süllyedni. A felszínt látod, ami rettentő torz. Mindenki azt igyekszik kifele mutatni az életéből, amivel mások elismerését reméli kiváltani.

Ki tesz ki magáról egy rossz képet? A neveletlen gyerekeiről a szennyest? A kilátástalanul értelmetlen, de jól fizető munka lelki gyötrelmeit? A párkapcsolati nehézségeket, tányérdobálást?

Ha gondolod szedd össze a pozitívumokat és csak azokat "vidd" az osztálytalálkozóra. Te is mutasd meg a "mázat" és ne érdekeljen ki tud nagyobbat mondani.

Az 5-10 éves érettségi találkozókon még mindenki villogni akar, aztán a 20 éves környékén szokott előfordulni, hogy valaki kiborítja a bilit és ezzel feloldja a gátat és mindenki kiönti a lelkét. Kiégtek, párkapcsolati gondokkalé küzdenek, gyerekkori traumák hatásait nyögik, munkájukból kiábrándultak, egészésgügyi gondokkal közdők... Nem egész 40 évesen.

Társasága válogatja, hogy hol mennyire felszínesek az emberek. Egy-két hangadó eldöntheti, hogy milyen irányba megy egy ilyen esemény.

Magadat viszont nem kell szégyelld.

Menj el, érezd jól magad és ha szerencséd van még a régi kapcsolatok felélesztésével is jól jársz. Lehet valaki Coming out-ol, vagy csak simán régi barátság éled fel. Segíteni tudok egymásnak, néha még állást is úgy vált az ember, hogy egy régi ismerőse ajánl valamit...