Mit tegyek, lépjek túl a múlton és elmenjek vagy inkább ne erőltessem? Holnapra kellene válaszolnom!

Lányok, valaki esetleg tudna tanácsot adni?

Arról van szó, hogy tisztázás gyanánt felvettem a kapcsolatot levelezésen keresztül a volt középiskolai osztályfőnökömmel (1,5 év után munkát váltott, viszont a 8 osztályos gimnáziumi oszt. társaimnak közel 6 évig volt az osztályfőnökük..én 9.-ben "csatlakoztam " hozzájuk) és megszeretné magához hívni a volt osztályának a tagjait ilyen emlékidézős délutánra és ugyebár ezt nekem is felvetette. Az a gond, hogy egyszerűen nem sikerült vele megértetnem azt, miszerint az érkezésemkor már rég összeszokott osztály nem fogadott maguk közé, sőt egyáltalán nem örültek nekem, 2 hétig szinte hozzám sem szóltak az első évben és...nincs túl sok szép emlékem velük, elszigetelődve töltöttem azt a 4 évet, ők nem szorultak a társaságomra, mindig egyedül voltam...és ez az ember, amíg ott volt, nagy figyelemben részesített, mindig megkaptam emiatt, hogy biztos eljegyzett, meg ő csak engem szeret..stb. Az érettségi évében pedig két "eminens" szépen kikezdett és szemétkedtek velem alantasan, Senkit nem érdekelt, hogy alig bírtam az órákon visszatartani a könnyeimet és nem akartam bejárni sem, azt mondták, hogy nem fordulhatnak miattam ellenük, mert nekik nincs semmi bajuk velük..lelkileg tönkrementem..de már összeszedtem magam és szerencsére nem ment a sikeres érettségim kárára. Nem tudom, mi tévő legyek, nagyon szeretném a tanáromat látni, de félek, hogy csak feszengéssel fogom fertőzni a légkört, nekem az az osztály idegen. Szeretném a 3 festményemet is látni, amiket neki ajándékoztam (karácsonyi húzás, ő kérte, búcsúként), de mikor 10.-ben meghívott bennünket a távozása napján, akkor a "társaim" csak grimaszoltak és összesúgtak, amint kedvesen célzott nekem, hogy kész kiállítás nyílt a lakásában. Több alkalommal bebizonyosodott, hogy nem tartottak teljes jogú tagjaként a közösségüknek, a már kialakult klikkek sem fogadtak maguk közé, sablonos volt minden, ha nagy ritkán beszélgetést kezdeményeztek velem. A volt tanárom viszont ezt egyszerűen nem érti meg, tettem erre utalást, természetesen tekintettel az irántuk érzett szeretetére nem említettem neveket csupán egy kevés szituációt,amelyből azt hiszem kivehető az összefüggések sorozata. Azonban erre csak annyit válaszolt, hogy ezek bizonytalan kamaszlépések voltak, abba az irányba indultak amerre többet reméltek...ezek után jobbnak láttam ezt a témát nem feszegetni. Mit tegyek, merjek elmenni vagy sem? :(

L/20