Mit tegyek, elmenjek az osztálytalálkozóra?

Nem látom sok értelmét.

Nyilván nem mindenkinek alakul úgy az élete, ahogyan azt valami homályos sokaság elvárja, szóval nem lennél egyedül. Viszont én annyira nem húznám le magam.

Engem is hasonló - a fejemben élő elképzelések-elgondolások motiválnak arra, hogy ne menjek.

Elmondás szerint a 15 éves középiskolai osztálytalálkozó hihetetlenül jól sikerült (osztályközösség rémes volt, 4 évig klikkesedés-piszkálódás stb)...

Olyan "biztosak az elgondolásaim" amelyeket szinte valóságnak hiszek... Szembesülnöm kell azzal, hogy "már csak én lakok egyedül szülővel" és elgondolásom szerint (ami nem biztos hogy igaz) jönne a "hát már ne i s haragudj nekem lesülne a pofámról a bőr, ha még otthon laknék"/"én már feleannyi idősen is meg tudtam oldani hogy önálló legyek"/"bejött az élet" sztorik...

Valószínűleg nem mennék, de a szorongásod nem reális. Tanultál, diplomád és szakmád is van, munka szempontjából sok ember hatalmas szrban van az elmúlt években (a covidnak utóhatása is van bőven és még lesz is).

Hogy egyedül élsz, nincs családod, abban sincs lófsz se. Senkit nem érdekel kapcsolatban vagy-e.

"nyilván mindenkinek mesélnie kell magáról"

Ez is hülyeség, semmit nem KELL csinálni. Ha annyit mondasz, hogy jól megvagy, gyorsan elrepültek az évek, letudod az egészet. A tanulmányaidat megemlítheted ha akarod, hozzáteheted hogy nem egyszerű benne munkát találni vagy akármi, már ha akarod. Ezt sem kell.

Arról beszélsz amiről akarsz, amiről nem, arról nem. Egyébként mindegyikük szenved ezzel-azzal, minden embernek van gondja. Az, hogy kifelé mit mutat belőle, másik kérdés. A közösségi média korában már megtanulhatnád, hogy mindenki sikeresnek és boldognak akar látszani, de annak a valósághoz nincs sok köze.

Ezeket a falakat magadnak állítod, magad kergeted bele a szorongásba. Olyan szinten hülyeségeken kattogsz, hogy valószínűleg már évek óta szakemberhez kellett volna menned.

Ha akarod őket látni, elmehetsz. Ha nem jön be, bármikor leléphetsz, megmondod hogy dolgod van és csak eddig tudtál jönni. Előre szólhatsz, hogy nem biztos hogy sokáig tudsz maradni egyéb teendők miatt.

Ha nem érdekelnek, akkor nem mész, ez van. Nem kötelező, de mivel ennyire rágódsz rajta, ide is kiírtál kérdést róla, nekem úgy tűnik szívesen mennél. Csak annyira lenézed az életed, annyira nincs önbizalmad és önbecsülésed, hogy mentálisan szét vagy esve.

Nézd, én meg voltam indulva, hogy megyek. De ugyanilyen dolgokon járt az eszem, mint neked, kb. hogy milyen feszélyezve fogom érezni magam.

Aztán jött a megvilágosodás, hogy hiányzik ez nekem? El akarok tölteni egyetlen percet is úgy, hogy szarul érezzem magam a bőrömben?

NEM.

Ezt így megdumáltam magammal, és nem mentem, (egyikre sem), nem veszítettem semmit.

Szerintem ha már kérdést is kell írnod anonim a netre erről, akkor biztosan nem kellene elmenni.

Annak való többnyire aki simán elmegy, mert elszeretne vagy ha nagyon picit gondolkodik, de ha már ilyen stressz van meg aggodalom akkor felesleges.