Osztálytalálkozó: a negatív emlékek miatt képtelen vagyok menni mit tegyek?
Húsz éves osztálytalálkozót akarnak tartani, mert "kerek évforduló" és ez most valakinek "hirtelen eszébejutott".
Képtelen vagyok elmenni, úgy érzem. Volt egy kétéves osztálytalálkozó, arra simán elmentem.
Nem is tudom mi történt azóta, olyan mintha a negatív emlékek felerősödtek volna. Nekem volt részem tanár által kezdeményezett és támogatott, irányomba történő kiközösítésben, gúnyolódásban, stb.
A kétéves osztálytalálkozón is fel lett emlegetve bizonyos gunyoros aspektusból az, amivel mindig is piszkáltak, valamint aki anno megmondta: "soha semmire se fogom vinni az életben", igazolva is látta ezt, mert egy bizonyos tantárgy nem úgy ment ahogy kellett volna és ennek ő rendkívül örült.
A sérelmeket nem akarom dédelgetni, de a múlt terheitől nem igazán tudok megszabadulni és nem hinném: ez más kontextusba kerülne, ha találkoznék azokkal, akik egykor ezt tették. Esetleg a tanárok mondogatnák: a mai diákok mennyivel rosszabbak mint anno mi voltunk stb... Az egészre nem vagyok kíváncsi, valamint lelki fájdalom kapcsolódik hozzá...
Volt már valaki hasonló helyzetben?
válasza:"40 évesen már sokan 3szor elváltak, több gyerekük lett, balesetek, sorolhatnám ..."
Szar lehet. :D Na pont az ilyeneken röhögni járok vissza. Majd meglátjuk, hogy idejekorán teherberakott, lulfizetett hájtömbként is akkora a pofája, mint mikor bezárt a szekrénybe és a szellőzőlyukakon keresztül lelocsolt romlott tejjel. 🤷🏻♀️
válasza: válasza: válasza:Senki es éli le konfliktusok nélkül az életét.
De aki a 20 éveseket se tudja feldolgozni, szerintem azok az igazi agresszív emberek.
És nem az osztálytársaid miatt tartasz ott ahol.
válasza:"De aki a 20 éveseket se tudja feldolgozni, szerintem azok az igazi agresszív emberek."
A piszkálás mértékéről és okáról fogalmad sincs, például ha valakit fogyatékossága (amiről nem tehet) miatt piszkálnak, közösítenek ki, szégyenítenek/aláznak meg napi szinten, azt nevezed agresszívnek, aki húsz év után se kíváncsi a társaságukra?
Nem igazán írtam olyat, hogy az életem alakulását, "ahol most tartok" rájuk fognám, bár lelkileg önbizalom-önbecsülés terén kitörölhetetlen nyomot hagytak az akkor történtek...
válasza:#34
Igazad van, azért tartok most itt, mert sikerült leküzdenem a gátlásaimat és félelmeimet, amit ők ültettek belém.
válasza:Sosem értettem miért kérdés egyáltalán, hogy elmenj? Felejtsd el őket. Hidd el, nem változnak annyit. Ha meg igen mégis kit érdekel? :D
Szóval ne menj szerintem. És ne is gondolj rájuk többet.
Maximum az lehet egy kis elégtétel amikor a nagypofájú, nők kedvence, világ ostobájának az utca söprésig futotta. :D
válasza:"Érett felnőtt korban már nem az számít, hogy melyik hülyegyerek ugrott bele a gondosan felépített homokváramba."
Ügyes, "elbagatellizáló" jellegű hozzászólás.
A sérelmek (általában mindenkinél) ennél sokkal komolyabbak.
Például valakit a fogyatékossága miatt gúnyolnak, aláznak meg, közösítenek ki (tanári bíztatással-segítséggel).
A Fekete pedagógia című könyvben is érdekes esetek olvashatóak, egyik sem az általad említett szintű eset.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!