Osztálytalálkozó: a negatív emlékek miatt képtelen vagyok menni mit tegyek?
Húsz éves osztálytalálkozót akarnak tartani, mert "kerek évforduló" és ez most valakinek "hirtelen eszébejutott".
Képtelen vagyok elmenni, úgy érzem. Volt egy kétéves osztálytalálkozó, arra simán elmentem.
Nem is tudom mi történt azóta, olyan mintha a negatív emlékek felerősödtek volna. Nekem volt részem tanár által kezdeményezett és támogatott, irányomba történő kiközösítésben, gúnyolódásban, stb.
A kétéves osztálytalálkozón is fel lett emlegetve bizonyos gunyoros aspektusból az, amivel mindig is piszkáltak, valamint aki anno megmondta: "soha semmire se fogom vinni az életben", igazolva is látta ezt, mert egy bizonyos tantárgy nem úgy ment ahogy kellett volna és ennek ő rendkívül örült.
A sérelmeket nem akarom dédelgetni, de a múlt terheitől nem igazán tudok megszabadulni és nem hinném: ez más kontextusba kerülne, ha találkoznék azokkal, akik egykor ezt tették. Esetleg a tanárok mondogatnák: a mai diákok mennyivel rosszabbak mint anno mi voltunk stb... Az egészre nem vagyok kíváncsi, valamint lelki fájdalom kapcsolódik hozzá...
Volt már valaki hasonló helyzetben?
Voltam hasonló helyzetben, bár én elmentem, hogy kellemetlenül a fejükre olvassak mindent. :D
Lapítottak, mint szar a gazban, de nekem valamiféle elégtétel érzésem volt.
Én már rég nem járok.
Ha akartam, akkor azzal tartottam a kapcsolatot. Nem értem minek tenni a szépet azokkal szemben, akik beszóltak azért, mert milyen zenét hallgatok, vagy gúnyolódtak azon, hogy milyen valóságshow szereplőre hasonlítok.
Nettó 4 évről van szó, amelyet olyan emberekkel töltöttem, akiket nem én választottam. A legutóbbi munkahelyemen is több időt töltöttem el, ennyi erővel velük és találkozhatunk rendszeresen.
Általános iskolás találkáról van szó, "többet kaptam a jóból" mint négy év...
Kellemetlen amikor az embernek idetelefonálgatnak, stb, meg valaki mondta szeélyes találkozáskor hogy "ehh, mennyit piszkáltunk, nem kellett volna".
Fura hogy az a tanár, aki a pokolba kívánt anno, amikor személyesen találkoztunk megölelgetett, össze-vissza puszilgatott, hogy "ő engem mennyire szeretett", pedig anno sok éven át azt fejezte ki, mennyire boldog lenne ha én "nem lennék", illetve én arra emlékszem inkább amikor hetvenszer rúgott fenéken, stb.
Valahogy nem foglalkoztat az sem, kivel mi van, akivel tartom a kapcsolatot azzal tartom.
Én emiatt nem mentem.
Ne is zavarjon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!