Ha a diák eret vág óra alatt a wc ben azért felelősségre vonják a tanárt?

Nem

Miért lenne ez a tanár hibája?

Megkérdezik voltak jellei már korábban a suicide hajlamnak ?

És ennyi .

Nem valószínű, mivel a tanár nem mindenttudó, ha a gyerek WCre kri ki magát, viszonylag irreális arra gondolni, hogy öngyilkos akar lenni. Sőt, igazából még utána is küldetett mikor kezdett gyanús lenni a helyzet.

megkérdezik az iskolapszichológust, hogy volt-e bármi jele.

Aztán mikor ez nem megy, megkérdezik a tankerületet, hogy miért nincs iskolapszichológus az iskolában, akinek ez lett volna a dolga... Aztán megkapják, hogy arossz munkakörülmények miatt sneki nem hajlandó vállalni ezt a munkát..

A diák az iskola felelőssége, ugyanúgy ahogy a dolgozó ember a munkahelynek a felelőssége.

A tanárnak nem csak az a feladata, hogy leadja a tananyagot, hanem, hogy abban a 45 percben amíg vele vannak a diákok, ne essen bántódásuk.

Ez a wcre kiengedés egy kényes téma, alapból egy egészséges gyereknek ki kell bírnia 45 percet (az egyetemen ennek a dupláját kell végigülnie), de vannak a vészhelyzetek, amikor ez lehetetlen, plusz most már ha a tanár nem engedi ki a gyereket, akkor a szülő jól lebaxxa, hogy milyen jogon tette ezt.

Na már most, ilyen esetben a fő kérdés tutira az lesz, hogy a gyerek miért nem volt az órán (ha a diák maga alá vizelne akkor meg természetesen az, hogy miért nem engedte ki az óráról).

Amit még megkérdezhetnek, hogy a diákon látható volt bármi, ami arra utalna, hogy végezni kar magával és, hogy egyáltalán egy tanár, aki némi pszichológiát is tanult, miért nem vette észre az apró jeleket - ez olyan kérdés lesz, amit a tanár saját magától is meg fog kérdezni folyamatosan, éveken át.

Hidd el, egy ekeseredett, gyászoló szülő midnenképpen keresni akar egy bűnbakot, mert a gyász ezt követeli meg, és ebben az esetben hótziher, hogy a tanár és az iskola lesz.

A diáknak abba is bele kell gondolnia, hogy a tanára is egy ember, és borzasztóan fog neki fájni, hogy pont az ő óráján történt ez. Ez még bosszúnak is szörnyű, olyan érzés ez a lelkiismeret-furdalás, amit az ember az ellenségének se kíván, hiszen itt nem arról van szó, hogy a diák kárt tett magában, aztán majd rendbejön, hanem, hogy a diák nem fog felnőni, eldobta magától a lehetőséget, hogy megélje az életet és nincs az a tett amivel a tanár ilyen súlyos büntetést érdemelne, hogy azzal kelljen minden nap kelnie és feküdnie, hogy ő ezt megakadályozhatta volna és bárcsak megakadályozta volna.