Milyen érzés kiközösítve lenni?

Rossz, magányos dolog. De már nem fáj, annyira beletörődtem.

Elmondhatatlanul magányos és fájdalmas érzés. Így éltem gyerekkoromban. Otthon is bántottak és az iskolában is utáltak és kiközösítettek. Nem csak emiatt de ennek is nagy szerepe volt abban hogy tönkrement az életem. Megutáltam az embereket. Nehezen tudok beilleszkedni. És mivel nem tanultam meg társaságban lenni illetve nem tanultam meg kapcsolódni másokhoz valamint mivel totálisan eltaposták az önbecsülésem és kiirthatatlanul belém ivódott hogy nem vagyok méltó az emberi szóra így nem volt még soha barátnőm se. 34 éves vagyok. Egy roncs.

A legjobb: magad vagy, azt teszel, amit akarsz.

Folyamatos önmarcangolással jár (miért nem akar senki a barátom lenni? mi a baj velem?!) és a tanárok is rendszeresen megaláznak. Egy részük szándékosan ad ki jó sok páros munkát, majd fennhangon megkérdezi hogy "xy, látom nincs párod, hogy fogsz így dolgozni?" a másik részük azt hiszi hogy majd csoportmunka közben összebarátkoztok (nem) és ezért ad ki jó sokat. A szüleim is és a tanárok is engem hibáztattak, hozzám vágták hogy velem van a baj. Emiatt az önbizalmam még lejjebb süllyedt. Felnőttként nagyon nehéz értékelnem magam, és nyitni mások felé, a kötetlen beszélgetés egyáltalán nem megy és nagyon szorongok. De azért van pozitív oldala is. Mivel mindig magamtól kellett feltalálnom magam (volt origami, firkálás, hajgumiból karkötő, cipőfűzőből hajgumi, meg minden amit el tudsz képzelni) mérföldekkel kreatívabb vagyok, mint a többiek. Ezt a munkámban is nagyon jól tudom kamatoztatni. A problémamegoldó képességem is elég fejlett, mivel senkire nem tudtam támaszkodni, csak magamra.

Legszarabb érzés a világon!

6# Nagyon nehéz szinte lehetetlen. Én 3#-as vagyok. Az én élményeim több mint 20 évesek már de mai napig nagyon fájnak. Sőt még jobban mint akkor mert jobban felfogom mi történt velem. Sajnálom az akkori énemet. Azt mondják hogy az önsajnálat szánalmas. Akkor én szánalmas ember is vagyok talán mert igenis sajnálja magát az ember ebben a helyzetben. Aki azt mondja hogy nem az kamuzik. Szóval nekem is kimaradt így a suliban a lányokkal a kapcsolatteremtés. Nem volt első szerelem első csók semmi... Mint a többi úgymond egészséges srácnak. Mai napig nem tudom milyen érzés ha egy lány vonzódik hozzám és kapcsolat lesz belőle. Nem tudom elképzelni sem ennek az érzésnek a boldogság értékét. Emlékszem mindig a nevelők mellett kellett állnom délután ha kimentünk tanulás után játszani mert rögtön bántottak. A felsősök közül is mikor mentek haza volt egy srác aki olyan szinten megfélemlített meg terrorizált hogy ledermedtem és földbe gyökerezett a lábam. Nem tudtam elszaladni sem. Sarokba szorított érzés volt. Én akkor még alsós voltam tehát nem is láthatott engem sosem sehol napközben mivel ő az iskola másik szegletében volt mi meg egy távol eső kis részen. Tehát semmi sem indokolta hogy ezt tegye velem mivel semmilyen formában nem álltam útjában. Mivel tehettem volna rosszat ellene így... Annyi volt a lényeg hogy a sok gyerek közül engem szúrt ki és rám szállt. És ebből a fajtából még kis millió volt az iskolában mivel ez egy kollégium is volt egyben. A 90% bántott vagy átnézett rajtam. Visszagondolva azt nagyon bánom hogy nem vertem oda ezeknek az embereknek. Fel kellett volna kapni széket padot vagy bármit ami először a kezem ügyébe kerül és azzal odaverni vagy szétverni. Inkább kirúgattam volna magam az iskolából de akkor is tudták volna hogy velem nem jó ómen g&cizni. Jó hülye voltam hogy nem tettem ezt csak ledermedtem és némán tűrtem. Ma már szankcionálnám ha visszamehetnék abba az időbe a mostani eszemmel

Azt még hála istennek senki nem írta, hogy átesett volna ezen, de érdemes megemlíteni mint következmény, mert nagyon gyakori és aggasztó jelenség. A kirekesztett gyermekek sokkal gyakoribb célpontjai a pedofiloknak, szervkereskedőknek, és gyilkosoknak, mivel sokkal könnyebben manipulálhatók. X odamegy a gyerekhez mondjuk iskolából hazafelé, vagy az interneten ráír, és beszélgetni kezd vele. A gyerek örül, hogy végre valaki szóbaáll vele. Aztán elhangzik az a bizonyos mondat "ez a mi kis titkunk marad, rendben?" és a gyerek nagy eséllyel beleegyezik, nem mondja el a szüleinek. Napokig, hetekig beszélgetnek, teljes bizalom alakul ki. Így mikor X találkozót kér a gyermektől egy eldugott sikátorban, vagy obszcén fotókat kér tőle, a gyerek elmegy/elküldi. Ha van is benne valamicske kétely, azt lerázza azzal, hogy nem akarja elveszíteni az egyetlen barátját. És nem látják többet. Például a Meghan eltűnt című filmben is megjelenik ez a jelenség. Végtelenül szomorú.

3# és 6# vagyok. Velem olyan történt hogy nagyanyám húgának a férje előttem verte ki a faszát és és engem is kért hogy vegyem elő és húzogassam rajta a bőrt. Mindez nagyszülőknél ház háta mögött történt. Kb 8-9 lehettem