Mi lenne szerinted, ha nem lenne kötelező iskolába járatni a gyerekeket?

Hát szerintem normálisabb lenne ha nem 30 gyerekre jutna egy tanár hanem 3 ra egy mentor

Mentor alatt olyan értek aki tanítja őket mindenfélére , de sokkal személyesebb lenne a lelki gobdokat is meg lehetne osztani

Nem lenne rémálom a tanulás és a tanítás, egyrészről mert olyanok ülnének ott akiknek legalább egy alap értelmi szintet megütnek a szülei, ezáltal kaptak valamilyen nevelést, másrészről az iskola kirúghatná a csürheként viselkedő gyerekeket.

Az lenne, amit 3-as ír, csak el kell hagynia a rasszista felhangokat: brutális társadalmi különbségek alakulnának ki, hiszen innentől kezdve csak azok járatnák iskolába a gyerekeiket, akik megengedhetik magukat. A fél országból rövid időn belül analfabéta lenne.

Az biztos hogy nőne a bűnözés, mert ha nem jár a gyerek bölcsödébe akkor 2-3 évet lenne közösségben (óvoda), és ennyi. Nem értek a gyermekpszichológiához, szóval lehet hülyeséget mondok, de szerintem nagyon kell az alsó tagozat, hogy a gyerek megtanuljon közösségben élni. Pl hogy nem lopjuk el a Sári tolltartóját, nem verjük meg a Rolikát mert beszólt, stb. Nyilván ez elkezdődik az oviban, de az iskolában rögzül mivel ott már szabályozva van intőkkel, fekete pontokkal, stb.

Maradjon csak kötelező az oktatás, de jó lenne ha lehetne a szülőknek egy kis választási szabadsága. Pl. lehessen a gyerek magántanuló, és járhasson egy tanuló körbe 4-5 gyerekkel, magántanárhoz. Sajnos a magántanulói státusz feltételeit nagyon megszigorították, így nehéz kimenteni a gyereket egy olyan iskolából, ahol nem érzed biztonságban. Ha nincs elérhető közelségben olyan intézmény, ami átveszi, akkor meg vagy lőve. És most nem arról beszélek amikor a gyerek nyíg, hogy nem tud beilleszkedni és a kisujját se mozdítaná, hogy megtanuljon közösségben élni. Az is egy külön eset. Itt arra gondolok, amikor szülőként nincs egy nyugodt napod a munkában, mert a tanárokra nem számíthatsz. Nem tudsz velük beszélni. A kéréseid egyik fülükön be, másikon ki. Lesz_rják a gyereked és tudod hogy nincs velük biztonságban. Erre lenne megoldás, ha létezhetnének a fent említett tanuló körök. Nálam nincs gyerek, de borzalom, amit némely kolléga átél, amikor végig aggódja a műszakot.

Nem lenne szükség tanárokra.

Olyan lenne mint régen vagy mimt egyes helyeken ahol nem kötelező a suli (lásd Tuvalu). Aki nem járna az valami kétkezi munkát bevállalna, otthon besegítene, ahol meg van a gyereknek esze vagy a szülők nagy emberek ott meg járna a gyerek suliba.