Kezdek beleőrülni az érzéseimbe. Mit kéne tennem? 19/L

Idejét éreztem annak, hogy segítséget kérjek. Persze, egy páran már tudnak erről és próbáltak is segíteni nekem azzal, hogy meghallgattak. De úgy érzem, ennyi nem elég.

Lány vagyok és vonzalmat érzek egy női tanárom iránt, lassan majdnem öt éve. Most sokan meg fognak kövezni gondolom, de én is azt szeretném elérni, hogy túllépjek ezen. Csak egyszerűen, nem megy.

Ez a dolog megnehezíti az életem. Most is, miközben ismerkedem valakivel, azt érzem, hogy ugyan vonzódom hozzá, de a szívem az már valaki másé...Pedig, ő csak egy tanár. Mégis, rá gondolok reggel és lefekvés előtt is. Elképzelem, hogy milyen boldog lennék, ha mellettem lenne. Nyilván, neki nem fogom elmondani, mert baromi ciki és egy családos nőről van szó. De, összezavart.

Tudom, hogy felesleges bármit is jelnek venni, és csak bebeszélem magamnak, hogy amikor hosszasan engem nézett az órákon, annak oka volt. Még akkor is, ha más valaki felelt, közben engem nézett. Gondolom, csak szimpatikus vagyok neki, hiszen mindig jól kijöttünk, főleg miután látta rajtam, hogy képes vagyok javítani a tantárgyából. De, már azelőtt is úgy éreztem, hogy kedvel és a többiek is ezt gondolták.

Egyszerűen rá akarok jönni, hogy miért nem múlnak el az érzéseim. Ha el is felejtem őt pár napra, utána róla álmodok és az is teljesen bezavar.

Nem egyszer volt olyan, hogy miután álmodtam róla, bevonzottam őt és láttam az utcán. Egyből észrevette, hogy nézem, és hosszasan rajtam tartotta a tekintetét.

Én szakítottam meg a szemkontaktust.

Ilyen már dolgozatírás közben is volt régen, hogy nézett, de amikor észrevettem, elfordult. Gyakran meg is tudtam nevettetni.

Rosszak a megérzéseim, legalábbis nagyon kicsi az esélye annak, hogy ő is így érez. Sőt, szinte egyenlő a nullával.

Mégis, minden nap reménnyel kelek fel. Bennem van az, hogy hátha látom aznap.

Egy ideig én is hittem, hogy ez csak egy fellángolás, de akkor miért tart ennyi ideig? Nagyon gyorsan lepörgött ez a pár év, de mintha még csak most lett volna, hogy megismertem.

Tényleg, kezdek nagyon rosszul lenni, főleg így nyáron, mert alig látom. Mert nekem már csak látnom is elég, hogy kicsit jobb kedvem legyen.

Nem akarom megbántani azt a személyt sem, akivel ismerkedek, de sajnos nem egyszer megtettem már, mert nem akartam hazudni neki.

Képes leszek rá, hogy életem végéig elnyomjam magamban ezeket az érzéseket? Vagy mit kell tennem, hogy sikerüljön elfelejtenem őt?