Mi volt az a legnagyobb igazságtalanság tanárodtól, amit úgy érzed, hogy elkövetett ellened?

Általános iskola. Irodalom és nyelvtan tanár aki akkor egyben az igazgatónő is volt. Amikor megtudta, hogy ahhoz a tanárhoz járok korrepetálásra akivel rühellték egymást addig szívatott amíg nem ő korrepetálhatott. Persze ha az óráján megértettem volna a nyelvtant,nem kellett volna korreptálásra járnom.. Így hiába ő korrepetált ugyan ott coltam, persze ő egyből.l felhozta a jegyeimet, pedig fingom nem volt ugyan úgy a nyelvtanról..

Szakközépben 3.évig szívatott a matek tanár. Első nap elkönyvelte, hogy nem vagyok szimpatikus.

6os vagyok.

Na hat ismet meghuzott de kozolte legalabb hogy imad és imadja a stilusomat de 40 perc feleles nem eleg neki hogy mehessek tovább. De legalabb azt mondta hogy barmikor akarok akkor megyek ujra vizsgazni.

Világéletemben a csendesekhez, enyhén visszahúzódókhoz, önbizalomhiányosokhoz tartoztam, és egy helyettesítő tanár, pont az ilyeneket utálta.

Minden osztályban teljesen rászállt az ilyen tanulókra, többeket volt, hogy meg is ríkatott. Engem szerencsére nem, mert csak azért sem akartam megadni neki az örömöt :D szóval minden óránk azzal telt, hogy beszólogatott, csak engem kérdezett, majd ott is mindenbe beleszólt, belekötött, és üvöltött velem és volt, hogy olyan dolgokért vett elő, amihez közöm sem volt.. Amikor megelégeltem, és próbáltam volna kiállni magamért, persze nem engedte és még dühösebb lett. Végül több osztály panaszkodott az igazgatónak, aki pár ilyen-olyan beszélgetés után kicsapta a tanárt.

A másik eset szintén végzős évemben volt, egy olyan tesi tanárral, aki az első pillanattól kezdve tanított engem, és állítólag a kedvencei közt voltam... A lényeg, hogy megsérült a lábam, és bizonyos gyakorlatokat nem csinálhattam, futni sem futhattam, erről pedig volt is két lapom (orvosról orvosra jártunk vele..). Sosem voltam sumákolós-kibúvó kereső, ez az eset sem volt kivétel, komolyan baja volt (van még mindig) a lábamnak. De őt nem érdekelte. A futásra közölte, hogy ez gyors séta, az meg sosem árt, és minden gyakorlatot, amit a többiek csináltak, csinálnom kellett nekem is. Rosszul is esett, a lábamnak sem tett jót az olyasfajta erőltetés, majd, amikor egyszer olyat roppant, hogy a terem másik végében hallotta, elgondolkodott rajta és onnantól kezdve komolyan vette a dolgot. A roppanás után pedig végig sántítottam a napot.

Pár éve történtek, akkor bűnrossz érzés volt, de az első történet sokkal rosszabb volt, mert ott jóval több volt a megaláztatás és a szemtanú is. Azóta elengedtem, és nem haragszom rájuk, vagy bármi hasonló, de nem felejtettem el.

Témazárót írtunk. A tanár fel alá mászkált. Mellém jött és oda fingot egy büdöset.

Utólag vicces, de akkor nem tudtam hová tenni a dolgot, és koncentrálni is nehéz volt. :)

1.-4.

A tanítónő engem is (az egész osztályt) mindig térdeltetett, ha más valami rosszat csinált. Pedig én mindig szépen csendben a helyemen ülve vártam óra elején. Mégis megbűntetett engem is.

Tiszta vicc, hogy a gyerekeknek mindig azt tanítják, hogy legyenek jók, stb, pedig semmi hasznuk se lesz belőle... Mert bár nem pont térdeléssel, de az ilyen kollektív bűntetésekkel mindig én szívtam a legnagyobbat. Így meg mi a francért érte meg jónak lenni? Hogy sírva menjek haza elsőben, mert térdeltettek pedig semmit se csináltam? Hogy írjak egy 2-es büntetőfelmérőt az 5-öseim mellé, mert a fél osztály ordítozik biosz óra előtt?