Mi volt az a legkellemetlenebb élményed, amit tanárod okozott Neked?

Kedves #10!

Akkor te ugyanúgy jártál el, mint a tanár :D A hatalmaddal visszaélve tettél tönkre egy nalad gyengébbet.

Félre ne értsd, nem azt mondom hogy nincs igazad, hanem csak azt, hogy ugyanolyan gerinctelen és etikátlan eszközt választottál az karatod érvényesítéséhez :D

Ezzel nem legyőzted őt etikusan, megőrizve a saját értékrendedet, hanem eggyé váltál vele, és létjogosultságot adtál neki (= az általa is használt eszközöknek.)

/Egy diák éppolyan alárendelt a tanárával szemben, mint a tanár egy politikai tisztviselőnek./ - semmivel sem vagy jobb. A saját kezdeményezésedet köpted szemen.

Kb 10.-11. Matek óra.

A határérték számításos házik sajátos módon csináltam meg, mert nem állt nekem össze előző órán, hogy mi alapján kell oda írni a számokat. Annyit értettem meg, hogy van egy szám vagy egy szám s egy művelet, s az helyébe be kell írni valami mást, hogy rövidebb legyen. A könyv segítségével meg megpróbáltam kitalálni, hogy mi alapján kell, de persze nem volt jó.

A tanárnő meg megalázott az egész osztály előtt, úgy hogy még védekezni se tudtam...

Az után meg rá volt állva arra, hogy én nem csinálok házikat, pedig akkor is volt, csak nem volt helyes.

Negyedik osztályban híres, magyar származású emberekről tanultunk. A tankönyvben 3-4 személyről volt szó, aztán a szöveg elolvasása után az volt a feladat, hogy soroljunk fel híres, magyar származású embereket. Felsoroltam a szövegben olvasott 3-4 személyt, és nagy büszkén odaírtam még egy-két embert, akit tájékozott 10 évesként ismertem (pl. Victor Vasarely), apámnak köszönhetően. A feladat megoldását követően jelentkeztem mondani a megoldásokat, hogy felvághassak a nagy tájékozottságommal. A tanárnő viszont az "extra" válaszaimat hallva közölte velem, hogy rosszul oldottam meg a feladatot, nem jól válaszoltam, radírozzam ki az "extrákat", mert ők nincsenek benne a tankönyvben, és csak az a jó válasz, ami benne van a tankönyvben.

A másik ilyen eset, ami a mai napig bánt az volt, amikor ugyanez a tanárnő hazugnak nevezett, amiért előző nap szétszakadt a tornacipőm és azt mondtam neki, hogy "nem tudok a mai órán tesizni, mert nincs tornacipőm, még nem tudtam újat venni". Mert ugye volt, csak használhatatlanná amortizálódott.

Így utólag nem nagy dolog, de akkor és azóta is elviselhetetlenül irritál és sért, ha valaki megkérdőjelezi a tudásom vagy a becsületem, helytelennek titulálja azt, amiről tudom, hogy helyes.

Negyedik osztályos voltam, és az egyik tanárnőm nagyon utált. Az okát mai napig nem tudom, de érezni lehetett rajta hogy nem tud elviselni. Pedig amúgy jó tanuló voltam, még versenyeztem is a tantárgyból amit tanított.

Na, ez a tanárnő egyik nap megharagudott rám, ugyanis hibáztam egy dologban. Nem kell durva dologra gondolni, egy kis egyszerű véletlen volt az egész, ráadásul nem is csak én voltam benne. Mikor a tanárnő megtudta mi történt, nagyon keményen lehordott (a barátaim és osztálytársaim előtt), konkrétan még azt is mondta, hogy egy nagy nulla vagyok.

Ezek után a következő évben iskolát váltottam, majd az eset után pár évvel országos versenyt nyertem abból a tárgyból amit tanított.

Elsős, másodikos voltam. Az osztályfőnököm egy eléggé "kattos" nő volt, és állandóan a kristályokról, és a vízben lévő kristályok rezgéséről magyarázott, hogy a víznek tudata van, meg hogy a lélek vándorlás így, meg úgy. Szóval, ilyen ezotériás dolgok. Félre értés ne essék, nekem semmi bajom sincsen azokkal az emberekkel akik ebben hisznek, de könyörgöm! Ne akarja már ráerőszakolni a hitét másokra!

Főleg, ne a kicsi gyerekekre, akik még naivak és mindent elhisznek, pláne ha egy felnőtt mondja.

Én otthon elmeséltem ezt a szüleimnek, és csak ezért tudtam meg, hogy ezek nem igaz dolgok. A következő órán, amikor megint elővette ezt a témát (és amúgy kimondottan, volt hogy akár 2x45 percet vett igénybe, hogy ezekről a dolgokról magyarázott, és egyébként nem is haladtunk akkor az anyaggal) én megkérdőjeleztem, és persze innentől fogva megutált engem, meg a többi gyereket is, akik nem hitték el neki.

Szerencsére 3.-ban sulit váltottam, és többet nem láttam azt a nőt. Hála az égnek... :D