Megéri szomorkodni, ha kimarad a szallagavató az életemből?

Szerintem a szalagavató egy fölösleges nyűg. Végzős vagyok, elmaradt a szalagavatóm. Szerencsére. Én alapból nem is akartam részt venni rajta, mondtam is a tanáromnak, de annyira erőltette, nem hagyott békén, szóval belementem. Titokban pedig reménykedtem, hogy a korona miatt elmarad a szalagavató.

Lehet, hogy valakinek kellemes emlék a szalagavató, meg a tanárok is mondogatják/mondogatták, hogy megbánod, ha kihagyod, meg kellemes emlék lesz a szalagavató. Hát, én ebben sosem hittem. Pl. nekünk társastánc lett volna. Olyan emberrel kerültem össze, akivel az évek során 2 szót ha beszéltem, nem is volt szimpatikus, meg mondjuk úgy, hogy nem is volt valami igényes ember... Nem szívesen táncoltam vele. És akkor kb. szeptember végétől kezdődően voltak próbák, és semmi kedvem sem volt heti több órát elpazarolni arra, hogy olyannal táncolok, akivel nem akarok, jobb dolgom is lett volna. Egyszerűen nem éri meg, nincs benne semmi jó, mert szenvedés az egész. Szóval ha pl. olyannal táncolsz, akit bírsz, akkor nyilván más a dolog, viszont ha olyannal kell együtt táncolnod, akit egyáltalán nem bírsz, (és még koszos is) akkor milyen kellemes dolog lesz a táncban? Oké, persze, ez társas tánc, de most érted. Oké, lehet, hogy amilyen ruhánk lett volna a szalagavatón, azt élveztem volna, de kb. ennyi. Meg szerintem időpazarlás. Több hónapot gyakorolni egy 3 perces táncra, fölösleges.

De pl. ismerek olyat, aki tökre élvezte a saját szalagavatójukat, meg alapból tök jó táncuk volt, ilyen pörgős, nem társastánc, hanem ilyen összevisszaság. Most kinek mi. A lényeg az, hogy én a szalagavató gondolatát is utáltam, örülök, hogy elmaradt. Ha meg is lett volna tartva a szalagavató, nem hiszem, hogy pár év múlva boldogan emlékeznék vissza rá, mert nekem a próbák is szenvedések voltak. Utáltam. Kényszernek éreztem, egy pillanatát sem élveztem.

22

Nálunk anno nem volt kötelező táncolni, szerencsére.

Nekem se adott sokat az életemhez. Olyan táncot választott végül az osztály, ami tele volt ugrálással, a bokám nem bírta, így az az első óra után kiálltam. Ha keringő lett volna, akkor táncoltam volna. Hárman nem táncoltunk végül, csak zászlókat lengettünk. A videókon a többiek legalább szerepelnek, ahogy zászlót lengetnek, én még annyira se látszom. Utálok szoknyát hordani, plusz teljesen el is szabták a szoknyám, szörnyen állt.

Az utána való éttermezésen kb. semmi nem történt, arról volt csak szó, hogy lesz majd after. Én nem vagyok bulizós, de elmentem afterre :/ bementünk egy külsős barátnőmmel, aki szintén nem szokott szórakozóhelyekre járni. Álltunk döbbenten pár percet, hogy a 14-16 évesek mit rendeznek ott, majd kimentünk egy kicsit, mikor vissza akartunk menni, hogy adjunk még egy lehetőséget az estének rám szólt a ruhatáros, hogy adjam le a dzsekim. Nem akartam a semmiért tovább fizetni, így inkább eljöttünk. Mikor eljöttünk, akkor érkeztek meg az évfolyamtársaim nagy része. Beültünk egy nyugis helyre, hogy tudjunk beszélni, mert a buliban lehetetlen volt és mi rég láttuk egymást.

Egyetlenül a szalag volt nekem benne a lényeg. Szerintem menő volt az az 1 év, amíg hordhattuk. De ha ezt szeptember 1-jén az osztályteremben adja oda az ofőnk, pont ugyanolyan jó lett volna :D sőt sokkal jobb is

Szerintem ez teljesen emberfüggő. Van akinek nagyon fontos, van aki teljesen leszarja. Én például nagyon örülök hogy nekem volt, nagyon szép volt, nagyon szerettem az osztályomat/évfolyamomat, emiatt nagyon érzelmes is volt, előtte aggódtam hogy nem fogom élvezni, de így visszanézve nem tudnám elképzelni nélküle a végzős évemet. Nekem nagyon fontos volt.

(Mondjuk sztem lehet hogy ehhez az is hozzájárul, hogy a covid miatt nekünk elmaradt a ballagás/bankett/szerenád stb. így ez az esemény így utúlag felértékelődött, de ebben nem vagyok biztos)

(egy dolog ami tuti, a szalagavtó szép, és szerintem nagyon érzelmes és emlékezetes tud lenni, de a szalagavató after az csak akkor lehet jó ha teljesen részeg vagy(ezt nem csak személyes tapasztalatból állítom))