Miért nem visel meg szinte senkit, hogy nincs szalagavató és furán lesz lesz lezárva a tanév?

Én is most vagyok 12.es, nagyon vártam a szalagavatót. Persze nem azért mert szeretem az osztálytársaimat vagy ilyesmi, de fehér ruhában keringőzni.... Nagyon jó lett volna. Mi talán a szerencsésebb kategória vagyunk, sem ruha, sem tánc, sem zene nem volt még kiválasztva, talán így kevésbé fáj. Nagy ruhában táncolni, évek óta jó érzéssel gondoltam rá.

Tavaly, legalább volt a 12.esek szalagavató, ha már ballagás nem is. Nekünk semmi.

Nem tudom megfigyelted-e már, de ez az évfolyam mindig szív. A tavalyiaknak még volt szalagavató, a következőknek már lesz, mi meg itt vagyunk, hogy köszheló.

Na mindegy. Az élet megy tovább, majd viselek olyan ruhát az esküvőmön. Ha lesz. 😂

Ez az érettségi is katasztrófa. Szóbeli meg minden lesz, de a diákok nem tudnak felkészülni. Én szerencsés vagyok, nálunk sok online órát tartanak, haladunk is rendesen. De több barátnőm elmeséléséből, a helyzet nem piskóta. Lehet azt mondani, hogy mindenki tanuljon otthon magának, de be kell látni, sokan azt sem tudják hogyan kezdjenek neki. Testvérem matekórája (ikrek vagyunk, de nem egy iskola) annyiból áll, hogy pl.: a tanár rajzol egy négyszöget, elnevezi a csúcsokat, dolgozik vele stb... És nincs bekapcsolva a kamera! Óra végén sem kapnak jegyzetet, azt sem tudják hol vannak. Jeleztek a tanárnak, jeleztek az igazgatónak és sehol semmi. Hogy lesz ebből matek érettségi? Ráadásul a matek nem is olyan mint a töri, hogy leülsz és megtanulod. Tudom, lehet online utána nézni még blablabla, de ne mondja nekem senki hogy ez normális...

Amúgy én élvezem az itthonlétet, sok lyukasom van. Nincsenek fölösleges óráim, jó tanuló is vagyok, gyorsan megjegyzek dolgokat. De nem vagyunk egyformák. Mindenkinek mások a képességei, sokan elesnek most így a felsőoktatástól. Vagy akinek nem megy, az úgyis kibukik? Az élet nem fékete fehér. Értem én, hogy erről senki sem tehet, de jobban is meg lehetne oldani a dolgokat.

18/L végzős

A szalagavató akkor jó élmény, ha jó az osztályközösség. Nekünk nem volt olyan jó, tiszta klikkesedés volt. Meg nálunk nem keringő volt, hanem palotás, amit 5 évfolyamból (vagy 150 fő) 10 pár táncolhatta. Mi az osztálytáncra gyúrtunk rá, nagyon profi volt, de volt vagy 6-7 ember aki nem kívánt részt venni benne. Szóval megnéztük a palotást, amit a 20 ember táncolt, majd megtűztek, koccintottunk az of-vel, osztálytánc, aztán bál. De nagyon sokan leléptek már az osztálytánc után. Szóval élménynek nem olyan jó.

Én magam is szeretek nagy estélyiben parádézni, de manapság már nincs nagyon erre igény a többiek részéről.

A mi iskolánk meg tudja oldani.

Lesz szalagavatójuk de csak a 12. ,akiknek feladata van a többi osztályból + gondolom pár tanár lesz ott.

Mi nekünk az osztályfőnök szokott szervezni találkozókat. Múlt hét szerdán volt a 3.

Tavaly volt ballagásunk is.

Ha nem a pénzzel van a gond, akkor az iskola egy kis korlátozással meg tudná oldani.

Nálunk se volt nagy banzáj tavaly, 2 ember jöhetett a ballagásra csak. De volt legalább.

Nem olvastam végig az összes hozzászólást, majd el fogom olvasni, ha több időm lesz.

Én is vágytam egy normális végzős évre az összes eseménnyel együtt. Nem a pénzszórás miatt, hanem megint egy szakasz zárul le az életemben és ez ezzel jár. Amolyan búcsú lenne nekem az osztálytól, a tanároktól, a többi diáktól és magától az iskolától is. Az afterért kimondottan nem vagyok oda, eddig nem is mentem el egyre sem, de a “sajátomra” mégis el szerettem volna menni. Valakinél olvastam, hogy rosszul van a sok menyasszonyi ruhás lánytól is... Na attól én is, megnéztem interneten a szalonok kínálatát és az árakat is, hát elég elkeserítő volt mindkettő. Egy sokszor bevett/kiengedett, megvarrt ruhát horror áron adnak ki, ezért én az álmaim ruháját (egy sorozatban láttam meg) varrattam volna meg varrónővel, annyiért mint a kölcsönzés. Azt is hozzá kell tennem, hogy nekem még a ruhával terveim voltak, Anna-bálba is mentem volna benne (első bálozóként)... De most úgy néz ki nem lesz vagy valamikor tavasszal/nyáron. Vártam a szalagtűzést, az pont elmaradt, így magunknak rögtönöztünk egyet az utolsó tanítási napon. Persze jó érzés volt, de ezek a szalagok mégsem az eredeti szalagok, amik most is ott vannak az iskolában a titkárságon. Vártam a bolondballagást, hogy az alsóbb évfolyamon lévő barátaimtól az iskolán belül elköszönjünk, vagy akár hasonlóan a szerenád. Nem látom, hogy mikor vagy hogyan lenne bármi is megtartva. De azért még kicsit reménykedek. És még az hozzátartozik, hogy nálunk a suli csarnokában van, nincsen semmi extra fölösleges díszítés, de nap az említett falu nap szintje. Nem kell bérelnünk lelátót és vacsoráztatni sem kell a szülőket. Ez nem kerül nekünk vagyonokba.

Az osztályom is hiányzik, hiába kevesekkel van nagyon szoros és jó viszonyom, mindig volt valami velünk, sosem voltak unalmasak a napjaink. Míg iskolába jártunk nem telt el ilyen hamar az idő sem. Osztályból tartom a barátokkal a kapcsolatot leginkább, mert ha van valamilyen sulis dolog úgyis beszélünk amiatt is. Másokkal is beszélgetek, de megmondom őszintén sokszor nincsen kedvem semmihez. El vagyok fáradva, mindenki nyomaszt az érettségivel és a továbbtanulással is, akárhova nézek mindenhol ezt dobja fel a net is. Sokszor olyan érzésem van, mintha ott lebegne fölöttem a halálos ítélet és még nem látom a végét semminek, csak a bizonytalanság van. Az is hozzátartozik, hogy sokszor előretervezek, de ugye fogalmam sincs, hogy mi lesz... Szóval mostmár ott járok, hogy még 1-2 délutánt rászánok az e-felvi-re és nyilván tanulok folyamatosan, de inkább megpróbálom kizárni a többi felesleges dolgot. A barátokra visszatérve, mi múlt héten egy fél hetet együtt voltunk, kikapcsolódtunk teljesen és csak a délelőttök része volt az iskola, a többi időben mindent elengedtünk és jól éreztük magunkat. Ezelőtt csak november találkoztunk 1 szülinap miatt, de ott a 2 nap nagyon hamar elment...

Most újra vannak edzéseim, ettől a héttől újra járhatok, így talán meglesz a fizikai fáradtság is és plusz egy olyan közeg, ahol minden gondomat el tudom felejteni akár csak egy kis időre is.

Valakinél olvastam az elmaradt esküvőt és a többit... Egyet tudok vele érteni, de mindenkinek más a fontos. A jegyeseknek az esküvő, nekünk most a ballagás és a többi. Ezen kár gondolkozni, hogy melyiknek van nagyobb jelentősége. De az utazás szerintem kimondottan egy olyan dolog, hogy ha megvolt rá mostanra a pénz, akkor később is meglesz. Nekem is lett volna nem is egy. Utaztam volna Izraelbe, mentem volna Németországba cserediáknak vagy a 2 hetes nyelvtanulós utazás Angliába... és a családi nyaralást nem is említettem. De amint lehetőség lesz (és biztonságosan) utazunk, mi is és mások is.

Sok orvoshoz amúgy is nehéz volt bekerülni már a vírus előtt is vagy legalábbis nálunk így volt. De emiatt még rosszabb lett a rendszer. A sok kijelzőnézés miatt romlott a szemem, de a szemészem már nem dolgozik, de ő volt a legjobb, most én is meg vagyok lőve, hogy kihez is mehetnék. De egy pozitívuma van, a háziorvoshoz csak az megy, akinek baja van és a sok idős néni nem odajár most pletykálni.

A jegyekről csak annyit, hogy itthon velünk szinte nem is iratnak dogát, mert a valós tudás érdekli őket. Van néha 1-2 beadandó, hogy mégis legyen jegyünk, de az sem ingyen jegy, bőven megdolgozunk érte és a végén csak 0,5 a szorzója. Felelések vannak max, de az is inkább csak nyelvből meg a memoriterekből. De fejlődnek a tanárok és veszik át egymástól a különböző módszereket... Ilyen például a csukott szemmel és kamerával feleltetés, most kiderül, hogy kinek 0 a tudása. Engem ami zavar, hogy sok helyről visszahallom, hogy mennyit sikerült mindenkinek javítani otthon, nekik megvan ez a lehetőség. Mondjuk az érettséginél lehet látszani fog. Azt mondjuk nem értem, hogy a teljesen lényegtelen tárgyakkal miért kell szívózni a tanároknak. Meg ami még átláthatatlan nekem, hogy mikor és mire kell bejárnom a suliba a konzultációs órákra. A faktomat már tudom, de a vezetőség nem túl segítőkész és kicsit elfelejtenek minket mindenről tájékoztatni.

Kérdező, próbáld meg kicsit elengedni a dolgokat. Nekem az is segített, hogy elmentem sétálni esténként. Vagy ha nagyon kikészített mindenki otthon barátnőmmel folyton panaszkodtunk mindenre is. Vagy ami meg nekem használt, hogy ismeretlenekkel beszélgettem, ha csak 1-2 órát is, de a továbbtanulásról és az érettségiről tereltek a témát és valami teljesen más dologról beszélgettünk. Ez is segített kiszakadni a “valóságból”. És ami a legtöbb + adta, hogy találkoztunk és viszonylag sok időt töltöttünk együtt. Ha van neked ilyen viszonyod bárkivel, beszéljetek meg hogy ott alszotok valamelyikőtöknél, ital és társas vagy egy jó beszélgetés nagyon jó lélektöltő. Aztán kialusszátok magatokat és együtt tanultok délelőtt. Az elmaradt programokkal nem tudunk mit kezdeni, ezen ne idegesítsd magad. És sok sikert kívánok minden sorstársnak a maradék időhöz és a felkészüléshez. (És egy kicsit nagyon hosszú lett, de jól esett leírni.)