Miért nem visel meg szinte senkit, hogy nincs szalagavató és furán lesz lesz lezárva a tanév?

Tavaly amúgy örültem, hogy 11.-es vagyok, mert úgy voltam vele, eléggé vissza tudnak esni a számok és a 2. hullám kellően kicsi lesz ahhoz, hogy minket max nyomokban fog érinteni.

Hát, most inkább lettem volna tavaly végzős, vagy lennék jövőre. Nekem tényleg sokat jelentett volna. Ez az első közeg, ahol se a pedagógusokat, se az osztálytársaimat nem utálom. Sajnos annyira nem vagyok népszerű és társaság közepe, így nagyrészt egyedül voltam a sulis napok után meg hétvégéken, de az iskola kielégítette az igényeimet nagyjából.

Most meg itthon rohadok, dilemmázom a továbbtanuláson, hova menjek meg mi lesz velem így. Sokat segítene, ha nem csak e-mailben tudnék kérdezni a tanároktól, hanem beszélhetnék is velük meg, ha nem mondjuk 1-2 órát rátolnának erre a kijárási korlátra, mert akkor talán tudnék találkozni pár emberrel, mert így, hogy kb 2-3-kor elindulok és nagyjából 1-1,5 óra az indulástól, mire eljutok a házig (mert ugye sok helyre nem tudunk menni, amúgy se szeretem a zsúfoltság) kb 1-2 óra után paterolhatnának is ki, az meg elég rövid idő.

#2

Sajnálom, hogy így éreztél.

A mi sulinkban nagyon szép szokott lenni, egyet vagy kettőt láttam és tetszett. Szerettem volna én is ilyesmit.

Én sem szarom le, hogy más szüleivel mi van. Nekem is rossz látni, ahogy a szüleim vitatkoznak a kiadásainkun, mert szeptember óta mindent felesbe fizetnek. Anya kb 40%-kal kevesebbet keres most, mint eddig, és apa fizetése is csökkent egy keveset, jelenleg sokszor hívják túlórázni, látszik, hogy fáradt.

Nekem is meghalt a nagymamám, de nem koronában. Nem vagyok ez a pénzszóró, szüleit kihasználó lány, alig megyek vásárolni pl, szinte nincsenek sminkjeim, egyetlen videójáték rá vágyom, azt is saját pénzből fizetném.

Ez az egyetlen flancos dolog, amire vágytam. Nem értem miért nem lehetek emiatt szomorú.