Miért van az, hogy ha jól csinálok valamit a tanáraim egyből kételkednek és össze vissza vádolgatnak?

Ne törődj velük. Te tudod, hogy mit értél el és egyedül csináltad. Ez érdekeljen. Ha a tanár beléd köt, akkor ne is húzd fel magad, ne arcoskodj neki, csak közöld vele nyugodtan, hogy ezt egyedül csináltad. Ha nem tetszik neki és nem tudja függetlenül értékelni, akkor ne adjon fel ilyen feladatot.

Amúgy tekintsd ezt felkészítésnek az életre. Sajnos, munka közben is ezt fogod tapasztalni: Rengetegen fognak beléd kötni, ha valamit jól csinálsz.

Gondolom, még fiatal vagy, de próbáld magadban megtalálni a békét ilyen helyzetekben is.

Nagyon helyesen jártál el, hogy kiálltál magadért, illetve jobb ha ignorálod esetleg vedd bóknak, hiszen olyan jót írtál, hogy a tanárt is meglepted.

A tanárokat abból a szempontból lehet megérteni (bár ez nem volt jogos tőle), hogy sok olyan esettel találkoztak, ahol, ha a diák felülmúlta önmagát, az annak volt köszönhető, hogy csalt, ezért automatikusan erre asszociálnak.

Gondolj bele, mit lát a tanár; írod, a versírás és a rímek nem volt az erősséged, majd hirtelen felolvasol egy ilyen verset, az megdöbbentő.

Elképzelheted, hogy a Tied nem az egyetlen eset és bizony 10-ből 9 diák valóban csal, amikor a házifeladata jobb lesz mint az órai teljesítménye vagy, amikor egy dolgozata a képességeihez képest sokkal jobban sikerül.

És ez minden tanárnál vagy a tanárok többségénél így van; a tanár annyit lát, hogy a diák mire képes, mennyire aktív az órán, hogy teljesít az órán, ezért valóban meg fogja döbbenteni egy olyan eset, hogy, ha kap a diák egy csillagosötöst. Gondol el az esetet, hogy van egy gyerek, akinek idegennyelvet tanítasz, de ey mondatot nem tud összerakni, az órai munkája hanyag, keveri a nylvtanszíbályokat, a szókincse hiányos, majd ír egy 97%-os dolgozatot, nem arra gondolsz elsőre, hogy valószínűleg felfogadtak mellé magántanárt, rengeteget készült a dolgozatra. Most lehet azt írod, hogy nincs igazam, de majd felnőttként, főleg amikor lesz gyereked megérted a tanárok észjárását, főleg azokét, akik 10-20 éve a pályán vannak.

Amúgy gratulálok a sikeres vershez!

Nem egészen olyan, kérdező, hiszen a példádban a csalást úgy lehet kivitelezni, ha valaki más dob a kezdő kosaras helyett (vagy más feltűnő módszerekkel), míg egy dolgozatnál ezer meg egy módja van a feltűnés nélküli puskázásnak, amire a tanár is gondolhat.

Ha egykosaras 100 -ból 99-szer nem talál be, de egyszer igen, valószínűleg nem fogják azt gondolni, hogy csalt, hiszen az edző agy bíró és a nézőközönség orra előtt dobta be a labdát, de, ha valakinek sikerül felülmúlnia a teljesítményét és teljesen váratlan ez a pozitív fejlődés, az adhat indokot arra a tanárnak, hogy azt higyje, az illető mással végeztette el a feladatot vagy csalt.

Értem én, hogy nem csaltál és, hogy rosszul esik, hogy valamit, amin Te dolgoztál, csalásnak gondolják, de a tanárban is benne van már, hogy kismillió csalóval találkozott ahhoz, hogy ne a csalás jusson eszébe egy jó eredménynél.

Ebben az országban rengeteg frusztrált, életével elégedetlen ember él.

A tanárok többsége is ilyen: többségük nem tudott elvégezni egy erősebb szakot, versenyszférára alkalmatlan és vhol talán ő is érzi, h teljesen felesleges dolgokat tanít egy megbukott oktatási rendszerben.

ezért próbálnak kötekedni, úgy csinálnak, mintha az ő tárgyuk mindennél fontosabb lenne, és teljesen feleslegesen belekötnek apró dolgokba.

a gimis és általános iskolai tanáraim nagy része ilyen volt.