"Ne foglalkozz velük, ha piszkálnak, tegyél úgy, mintha nem hallanád, majd megunják" Ez a tanács működött valaha bárkinek is?

Dehogy! Azoknak sem működött anno, akik tanácsolták, de mit mondhatnának, ha ők se tudták megoldani a saját esetükben. Szüleim mondták mindig, hogy "engem is piszkáltak és nagyon zavart, de majd abbahagyják ha nem figyelsz oda". Persze...

Még fokozza is a provokációt, ha látszik rajtad, hogy nagyon zavar, mert feszültté válsz, mesterkéltté, ahogy próbálod figyelmen kívül hagyni a szekálást. Ha úgy sikerülne, hogy tényleg a nyugalom és a tökéletes érdektelenség sugárzik rólad, azzal érhetnél csak célt.

Én nagyon béna voltam beszólás terén, mert otthonról nem hoztam önbizalmat, a szüleim nem értek rá foglalkozni velünk, az iskolában meg az ilyenre rögtön rárepülnek az agresszív gyerekek, úgyhogy a már alapból gyenge önbizalmadnak is annyi. Középiskolában is rámszállt egy gyerek és elpanaszoltam egy barátomnak, aki mondta, hogy legközelebb ha szekál, kérdezzem meg, hogy "hogy van az anyukád?" Megtettem - bár tökre szégyelltem magam, mert nem akartam bántani vagy gúnyolni - de a gyerek nézett egy nagyot és többet nem szólt hozzám. Hurrá!

Egy osztálytársam meg alanyi jogon gyűlölt és ennek olykor hangot is adott, de ez pl. tisztára nem tudott érdekelni, egy ronda és rossz tanuló, de legalább nagyszájú gyerek volt, egyszer lefújt valami undorító büdös vécéillatosítóval, az valamiért nem akasztott ki.

Talán az működhet, hogy az ember valamilyen módszerrel felépíti az önbizalmát. Pl. ha anno elérhető lett volna pszichoterápia az iskolásoknak, az nagy segítség lett volna, nem felnőttkorban vacakolni a teljes gyerekkor újraírásával.

Nekem a szüleim tanácsolták ezt általánosban. Nem jött be,mert ezt mondták a zaklatóim: ,,jó téged piszkálni,mert nem reagálsz rá." Ez a tanács már önmagában fa. Szság volt,ugyanis azért piszkáltak,mert csendes voltam. Egyetlen egyszer szóltam vissza (sajnos a mai napig később jut eszembe mit kellett volna mondanom, ha bántást kapok) az egyik kö. Csögnek, akkor nekem jött fizikailag. Dióhéjban senki nem tett semmit. Ha tehetném, visszamennék az időben így 21 évesen, és addig ütném ezeket az embereket, amíg mozognak.

Kicsit sok bennem az elfojtott agresszió :D Ők meg már valószínűleg rég elfelejtettek engem. Én nem tudom a bántásukat. Jó lett volna, ha akkor legalább harcba tudtam volna szállni fizikailag, és nem a homokba dugom a fejem. Vagy jó lett volna, ha lett volna fiú barátom,aki ráadásul megvéd is (mert a lány barátom nem segített).

L

Nekem nem. Csak még jobban csesztettek.

De 9.-től már visszaütöttem. Igaz, hogy akkor is 2 évig még a tartott

a cseszegetés a 4-ből, de legalább jól esett. :) Nem éreztem magam annyira kiszolgáltatottnak.