Tényleg akkora bűn, hogy nem érdekelt soha az osztályközösség, mert magamnak való vagyok? 19/l
Óvodásként sem szerettem a közös programokat. Mondtam, nem szeretnék Alma együttes koncertre menni, mégis köteleztek rá. Nem tudtam nem pofákat vágni, ugyanis két(?) órán keresztül azt a borzalmat hallgatni szenvedés volt, befogtam a füleimet. Utána megszidtak az óvónők a viselkedésemért. Unszoltak, hogy játsszak a többiekkel, de én jobban szerettem az óvónőkkel társalogni, kérdezni, beszélgetni, illetve rajzolni, festeni, kézműveskedni.
Általánosban szintén nem szerettem egyik osztályprogramot sem. Hozzáteszem, a korán kezdődő (2. osztály) pattanások miatt és a fölös kilók miatt, amiket az otthoni helyzet miatt fojtottam ételbe, piszkáltak, elég sokáig. Múzeumba a mai napig nem szeretek menni. Szóval az osztályprogramok nekem kínzások voltak, mert nem akartam velük lenni, akkor sem, amikor abbahagyták a piszkálódást. Emiatt mindig én voltam a rossz, aki nem akar sehova menni. Szívesen mentem volna programokra, csak nem osztállyal, hanem barátnőkkel. Szintén, elcibáltak, a hangulatom szinte árasztotta belőlem a sötét érzéseket, de azért jött a szidás, hogy nekem semmi nem jó, meg minek jöttem. Mert kötelező.
Általános után, szintén piszkáltak ("vezéregyéniségek" céltáblája lettem, amiért kitűntem a csöndességem miatt, és mert szeretek olvasni, nem cigizik, iszok és bulizok, fiúm se volt, máig nincs), de ott egy év után elmentem, mert lelkileg tropa lettem. Nem vették észre magukat, tanárok nem csináltak semmit, de azért miért nem vagyok részese az osztálynak. Ott is megkaptam az ofőtől, hogy ilyen nincs, hogy nem jövök.
Következő tanévben kezdem az érettségi előkészítőt. Előre félek, hogy már megint megkapom ezeket. Miért akkora bűn, hogy nem akarok az osztályommal együtt lenni, osztályprogramokat, miközben nem én választottam őket és csak tanulni szeretnék bejárni? Egyébként senkit nem zavarok, segítőkész vagyok és kedves, nem bunkó, csak szeretek egymagam lenni, azt meg már megelégeltem, hogy rám erőszakolják a programokat, amire ha nem megyek, miért nem mentem, nem veszek részt semmiben, ha meg megyek, miért vágok fancsali ábrázatot.
válasza: válasza:
válasza:Nem bűn, de azért próbálj meg nyitni. Már csak azért is, mert a legtöbb munkahelyen tudni kell csapatban dolgozni és megfelelően kommunikálni. Ha nem ezt sugárzod, azt már a jelentkezéskor kitűnik, és egyáltalán nem lesz vonzó a munkáltatódnak.
A kötelező programokon, csapatépítéseken vagy hasonlókon találd meg azt, ami számodra elviselhető, netán még élvezetes is. :)
Nem kell mindenáron partiarcnak lenni, néha elég, ha csak szimplán nevetsz vagy mosolyogsz mások viccén - akkor úgy érzik, hogy velük vagy, még ha nem is beszélsz sokat... vagy legyen valami a testbeszédedben, ami azt sugallja, hogy egy vagy közülük, s kész.
Mert aki csak savanyú képet vág, jelzi, hogy frászt kap a többiektől vagy az adott programtól, az mit mutat? Elutasítást, és senkinek sem esik jól az elutasítás. Próbálj a többiek fejével is gondolkodni, akik netán arra gondolnak: hát ennek meg mi baja van velünk? különbnek tartja magát?
Azért mondom, egy-egy apró gesztus elég lehet, és te sem érzed magad kellemetlenül.
válasza:Néha az életben színlelni kell, hogy ne buxeráljanak...ezek az erőltetett marhaságok is erről szólnak, hogy van pár birka, aki szeret bégetni s pozíciójából adódóan elvárja meg a többi csordaszellemű.
Itt csak annyi az eldöntendő számodra, hogy előrelépés terén az életben képes vagy e megjátszani magad, mint a többi birka vagy személyiségeddel jutni előrébb.Utóbbival nehezebb, de nem lehetetlen.
Én többre becsülöm az egyenes embereket, mint a birkákat, de hát vannak birkavezérek s emberek posztokon egyaránt...
A leggázabb az ilyen csapatépítő tréningek...van az ostoba főnök s a nyalisai meg akik őket gyűlölik szinte s elvárják a kötelező programon a bazsalygást-jópofizást:DDD
Ennyire szánalmas embereket látni egyik másik oldalon, elég rossz, de hát a munkahelyért s évvégi lóvéért teszik mind, nem kedvből.
Munkahelyen más lesz, mert attól a megélhetésem szól, meg amit kell, mert a főnök azt mondja, megteszem, a megfelelő alázattal és tisztelet megadással, de úgy alapban nem fogom tagadni azt, hogy mit érzek. Ezt értem arra, hogyha a főnököm velem átlagosan úgy bunkó, hogy észre sem veszi, nem fogok rá mosolyogni. Ha kell, tudok együtt dolgozni, azzal nincsen gondom, de ez is gyakorlati időre értve, amikor kórházban, idősek otthonában, stb, team munka volt, és bár mindenki végezte a maga dolgát, egy csapatban. Mert azt viszont soha nem tudtam, hogy egy asztalnál 5 ember és akkor egy közös munka. Mindig utáltam, ezért nem is olyan irányba mentem, ahol ez kell. Tudom, hogy némi álszentség kell, mert szükséges, de azért egyenes jobban szeretek lenni.
Megmondom őszintén, nem akarok velük barátkozni, se időt tölteni. Igen, lehet azt mondani erre, hogy elutasító, mert igen, az vagyok. Ha kéri tőlem valaki, mi volt a lecke, mit írtunk a füzetbe, szívesen odaadom, ezt én is elvárom, de csak mert osztálytársak vagyunk, és mert bár nem akarok barátkozni, csak ellenni, ez az egyetlen, hogy mit vettünk, mi volt a feladat, amiért nekem osztálytárs az osztálytárs. Máskülönben az élet által összekerült bagázs, akik 2 évig egy teremben lesznek.
válasza:Röviden mondhatod, hogy 1 csónakban eveztek, de ettől még nem vagytok puszipajtások;)
Azt mondjuk ne vesd el mint lehetőség, hogy néha a csónakban is ülhet valaki, aki több a többinél s akár egy életre az is lehet.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!