Volt /van olyan tanárotok, aki kiállt értetek /valami nagyon kedveset mondott amitől meghatódtatok/megvígasztalt titeket? Bármi ilyen történet érdekel!?

Nekem is volt ilyen tanárom, ő gimi utolsó évében állt ki értem és az osztályért.

Hosszú történet, de a lényeg, hogy 2 fős csoportmunka volt, helyettesítő tanárnál és az én "párom" semmit sem tett bele, végül hozzám vágott pár "jegyzetet", de abban semmi köszönet nem volt. Én terveztem a ppt-t, és dolgoztam ki az egész feladatot, és amint kész voltam, át is küldtem neki. Már második hete készen volt, és elő kellett volna adni, de a csoporttársam közölte, hogy nem volt ideje elolvasni. (ő 5percre lakik a sulitól, nekem egy 1 órás buszozás, és még min. 1,5 órát vártam előtte a buszra és sok sulin kívüli elfoglaltságom volt, ellenben az ő heti 1x jógájával) A tanárnő kérdezte, még az elején, hogy ki állt már neki a prezinek és én jelentkeztem, amiatt ő magasabb elvárással volt felém, de a csoporttárs miatt nem tudtuk időben előadni és azt kellett, hogy mondjam, hogy "majdnem kész", de utána esett le, hogy ez szokott a fedősztori lenni azoknak a diákoknak, akik neki sem álltak.

Nos, ettől a mondatomtól kezdve célkeresztbe kerültem. Mindenért engem szúrt le, mindent tőlem kérdezett, minden órán üvöltött velem, pedig semmi rosszat nem tettem. A prezit vagy 6x kellett bemutatni és állandóan viccet csinált belőlem és piszkált. Hihetetlenül rossz érzés volt, mert mindig is csendesebb voltam, jeles szorgalommal és magatartással, és az osztályelsők közt, amióta csak az eszemet tudom.. Viszont az osztály másik csoportjából is kipécézett valakiket, de ők korántsem kaptak annyit, mint én. Aztán ez eljutott az ofőhöz, aki kisebb röhögőgörcsöt kapott, amikor megtudta, hogy "tiszteletlen és neveletlen" vagyok, a másik tanár szerint.

Párszor még panaszkodott az osztály a másik tanár miatt, majd amikor a tanár kereste fel az ofőt, hogy elhordjon minket mindennek az ofő a védelmünkre, és leginkább az enyémre kelt. Hatalmas veszekedés lett a vége, közben a tanári karból másokkal is összeveszett a 3 hónap alatt (eléggé rossz személyisége volt) és mire az igazgató végre kirúgta volna, felmondott.

Rettenetesen jól esett, hogy így kiállt értem/ értünk és később elmondta, hogy addig nem vette komolyan az ügyet, míg a nevem elő nem került. Mindig is felnéztem rá, de ezután még inkább, gyomorgörccsel ültem be a helyettesítő óráira és utána elég nagy felszabadulás volt az óra😅

(a csoporttársam amúgy egyszer sem kért elnézést tőlem, tudom, nem teljesen az ő hibája az egész, de szerintem minimum lett volna egy bocsánatkérés..)

Konkrét sztori most nem nagyon jut eszembe, ami érdemes lenne az elmesélésre. De az általános iskolás osztályfőnökünk nekünk is amolyan "anyánk helyett anyánk" típus volt, nagyon szerette őt az egész osztály, mert tudtuk, hogy mindig számíthatunk rá.

A gimis tanáraimmal elég semleges volt a viszony, de utána az első OKJ-s képzésemnél két tanárommal is nagyon jó kapcsolatot ápoltam. Mindketten nagyon sokat segítettek és ösztönöztek abban, hogy ne legyek olyan gátlásos, és, hogy elhigyjem, hogy sokkal értékesebb ember vagyok, mint amilyennek tartom magam.

26/F