Gólyatáboros történetek?

Én elmesélem, hogy nekem milyen volt a gólyatáborban.

Augusztus végén volt. Előtte féltem is, izgultam is, vártam is meg nem is. Egyik aggodalmam az volt, hogy ki mellett fogok ülni a buszon, hiszen senkit sem ismerek. Az iskolában volt a gyülekező, az egyik terembe. Odajött hozzám egy lány, akivel elkezdtünk beszélgetni ilyen sablon dolgokról, hogy hova jártunk eddig iskolába meg ilyenek. Nagyon örültem, hogy van társaságom. Később megérkezett egy lány, akiről kiderült, hogy ők ketten már nyáron beszélgettek Messengeren a hasonló érdeklődési körük miatt, így ismerik egymást. Velük mentem a buszhoz, egymás mellett is ültünk, csak mivel 2-es székek voltak, ők beültek egymás mellé, én meg egy másik székbe mellettük. A mellettem ülő lánnyal nem beszélgettünk, de nem volt kínos sem.

6-an voltunk egy szobában, ebből csak egy szobatársam volt, aki az osztálytársam volt, a többi évfolyamtárs. A szobában először lepakoltunk, majd az a lány, aki a legbeszédesebb volt, mondta, hogy mindenki mondja el a nevét meg hogy sportol-e valamit, ilyenek. Aztán berakott egy kis zenét.

Barátságot senkivel nem kötöttem a gólyatáborban, de nem éreztem magam egyedül sem.

Leginkább közösség építő játékok voltak.

Volt számháború, sportos játékok, tábortűz, volt úgymond egy olyan óra minden nap, amikor az osztályok elvonultak és beszélgettek a tanévről: Mit kell beszerezni? Mit fogunk tanulni? Milyen programok vannak az iskolában? ilyenek.

Volt az elején egy ismerkedős játék is, hogy mindenkinek adtak egy papírt és arra le kellett írni a nevedet, hogy hova utaznál el szívesen, milyen állatod van stb, aztán ki kellett találni, hogy melyiket ki írhatta.

Kellett egy rövid színdarabot is rendeznünk az utolsó nap. Ez kicsit káoszba fulladt, mert senkinek nem volt kedve hozzá.:D

Volt éjszakai "túlélő túra" is, ami arról szólt, hogy az éjszaka közepén a szervezők felébresztettek és ki kellet menni a tábor környékén lévő erdőbe. Csoportokban mentünk, közben az erdőben elbújtak tanárok, szervezők, akik ijesztgettek minket.