Tanárok, vidám, szomorú, érdekes, megdőbbentő, elgondolkoztató történetek tanári pályafutásotok alatt?

Nekem van egy aranyos..:) Egy vidéki iskolában tanítottam pár évvel ezelőtt, ahol volt egy nagyhangú, nagyon rossz modorú, mocskos szájú cigánylány, akitől mindenki tartott, az összes tanár már ha meglátta rosszul volt tőle..Az én óráimon is borzasztóan viselkedett eleinte..aztán egyszer elbeszélgettem vele, egy ilyen rémes óra után..próbáltma elmagyarázni neki, hogy mire fog jutni ezzel a viselkedéssel..Végül nem igazán tudom minek a hatására de megváltozott, sőt 180 fokos fordulatot vett a viselkedése. Attól fogva olyan volt mint egy kis angyalka, tanult, mindent megcsinált, szorgalmas volt, amit kértem tőle megtette. Egyik nap mondtam neki, meg még pár másik lánynak, hogy reggel jöjjenek majd keressenek meg az órák előtt, mert hozok nekik valamit..Vittem nekik egy zsák ruhát, ami az enyém volt és már nem hordtam őket..Ez a lány, már hétkor ott volt a tanári előtt, és kopogtatott, hogy XY néni, mit hozott nekünk? Mint aki a karácsonyi ajándékára vár..olyan volt, mint aki még sosem kapott ajándékot és alig bírja kivárni, hogy megkapja..Nah, én akkor ott majdnem elsírtam magam, ilyen se előtte se, azóta nem volt..annyira meghatódtam..Van még egy csomó ilyesmi, amit eszembe jut, de ezeket nehéz összeszedni, mert kb. naponta történnek hasonlók az emberrel, és tényleg csak azokat jegyezzük meg, ami nagyon megríkat, vagy meghat..:)

De tavaly is volt egy aranyos, egy kisfiúval nagyon sok bajom volt, a tanórákon, napköziben, rettenetesen kezelhetetlen volt, senki sem bírt vele, én sem..egyik nap nagyon elegem lett belőle, bent maradtunk az osztályban a szünetben és próbáltam a lelkére beszélni, egyszer csak felkiáltott, hogy 'tanárnő értse meg, én nem tudok jó lenni..' :)

Még jó pár éve az egyetemen volt egy tanítványom. Nagyon okos, szorgalmas. Minden tanár és minden diák szerette.

Viszont nagyon gyakran el kéredzkedett órák utolsó fél órájáról vagy volt, hogy be se jött, de olyankor jött másnap oda és elmondta, hogy halaszthatatlan dolga akadt és nem tudott jönni.

Egyszer fel voltam fázva, ami miatt óraadás közben is ki kellett járkálnom. Óra közepén jelentkezik, hogy el kéne mennie, mert egy másik órára be kéne mennie, amit felvett és ezzel a tárggyal ütközik. Elengedtem, majd 10 perc múlva futottam a WC-re. Ott állt a lány és teljes testében zokogott. Amikor észrevett, gyorsan abbahagyta és mosolyt erőltetve az arcára bocsánatot kért, hogy megijesztett, csak rossz hírt kapott és mondta, hogy sietnie kell az órára és elszaladt.

Következő héten megint óra kellős közepén elkéredzkedett, megint a másik órára hivatkozva. Elengedtem, de rögtön mentem is utána. Láttam, ahogy bemegy a mosdóba. Pár percet vártam, utána mentem,. A WC-ből zokogás hangja szűrődött ki. Kicsalogattam, majd mondtam neki, hogy óra végén várom az irodámban.

Amikor jött, azt hazudta, hogy rossz hírt kapott, de mondtam, nem hiszem el és nekem nyugodtan elmondhatja az igazat. Erre nem bírta magát tartani és nagyon sírva fakadt.

Kiderült, hogy semmi dolga, csak hazudja, de nyáron történt a családjában egy szörnyű tragédia, ami naponta többször eszébe jut és olyankor olyan fájdalom uralkodik el rajta, hogy nem bír a teremben maradni és menekülnie kell és van, hogy indulás előtt fogja el és nem bír bejönni, annyira legyengül.

Utána rengeteget beszélgettünk, nagyon sokszor magamtól felkerestem és négyszemközt órákig mentek a csevejek, nagyon sokat sírt, nagyon mély volt a szenvedése.

A fájdalmát csak nekem mutatta, másoknak mosolygott, órákon pörgött, jókedvűnek tűnt.

Majd egyre kevesebbet kerestem, végül már nem.

Elkezdte az órákat végig ülni és utána már egyetlen kollégám nem jelezte felém, hogy nem ment volna órákra és az én óráimon is mindig megjelent.

Mindeközben nagyon mosolygós, vidám volt, kiválóan tanult, Cum Laude diplomázott, jelenleg igazgató egy cégnél. Nagyon büszke vagyok rá!