Osztálykirándulásos történetek? Mi volt a legrosszabb ami történt a kiránduláson?

Amikor le maradtunk az osztálytól és én azt hittem hogy arra a vonatra kell fel szállni, tévedtem mert ez gyors vonat volt, ami nem állt volna meg ahol én le szerettem volna szállni de hála a kalaúznak és az irányításnak még is le tettek ott, filmben illő jelenet volt, meg állt gyorsan le ajtó csuk és már indul is.

500 Ft ból kötve hiszem hogy haza bírtam volna menni :-D

Eléggé ideges voltam amíg le nem száltam,mivel az utolsó 10 percben derült ki hogy akkor meg áll.

Sose szerettem az osztálykirándulást, nekem mindig szenvedés volt, mert befelé forduló típus vagyok. Nekem egy sulis nap nem volt olyan kimerítő (még ha mondjuk két doga volt aznap, akkor sem), mint egy osztálykirándulás.

(Osztálytali dettó, oda sem megyek.)

Hárman voltunk barátnők, kissé különcnek számítottunk, mert csak a saját kis 3-asunkban voltunk nyitottak. De ez azért sem tűnt fel, mert kis naívként a kamuöleléseket elfogadtuk, meg az ilyesmiket elhittük.

Ezért a többi lány eldöntötte, hogy ők (kb 10en) mennek egy szobába, a jobb állapotúba, és mi megyünk a másik két lányhoz, akiket egyszerűen senki sem bírt. Ez úgy hangzik, mintha mi őket elítélnénk, ahogy minket. Csak nekünk megvolt az okunk, míg a többieknek semmi oka nem volt. A fiúk mentek a másik szobába, mi meg kussba ültünk, mert nem hogy senkit nem érdekeltünk, a másik lányok akik velünk voltak, anyukával együtt jöttek. Csak az ő anyjuk jött. És ott volt velünk lefekvési idejéig.

Ez 6.ban volt. Nem nagy dolog, de igazán elárultnak érzem magamat. Hála égnek, már vége.

Gondolkodtam sokat a válaszom óta, mert eddig semmilyen eset nem volt, ami tönkretette volna az egész kirándulást és az esettől kezdve vártam volna, hogy hazamenjek.

De azért volt három eset, ami nem egy pontos pillanatban történt, hanem folyamatosan, három kiránduláson.

***

Az egyik;

Alsóban harmadikos korunktól kezdték, hogy valami üdülőbe elvittek nyár elején minket - nem csak a mi osztályunkat, hanem a harmadikosokat és a negyedikeseket, tehát 6 db osztályt.

Negyedikben volt egy lány csapat aki nagyon utálta az egyik lányt és a szobákban a férőhelyek miatt pont vele osztották be és a legjobb barátnőmmel minket is betettek hozzájuk (tehát pont maradt náluk 3 szabad ágy).

No már most, amikor metudták, hogy az általuk utált lánnyal lesznek együtt, elkezdtek sírni.

Az eléggé rosszul esett, mert, bár tudtam, nem miattam sírtak, de valahogy magamra vettem.

Az akkori legjobb barátnőmről és rólam tudni kell, hogy nagyon engedékenyek voltunk, én kissé papucs is; értsd, akármit mondtak pl nekem, azonnal teljesítettem. :D

Minden nap volt a kiránduláson szobaellenőrzés, ami a szobaversenybe beleszámított és utolsó este a legjobb szoba lakói kaptak díjat (már nem emlékszem, miket pontoztak még a renden kívül). És, hát a legjobb barátnőmet és engem nem csak csicskáztattak, de velünk is takarítattak.

Egyik nap a szoba többi lakója felmosott és elmondták az ofőnknek, hogy mi, a legjobb barátnőmmel, lusták vagyunk és nem csinálunk semmit, mert ők voltak, akik felmondtak.

A mellettünk levők álltak mellénk, mert MINDEN áthallatszott a szobájukba és folyton hallották, ahogy osztogatják nekünk a gyerekek a parancsokat.

A kirándulásra még rányomta a pecsétet, hogy nagyon sokan lettek betegek és hánytak, amikor meg jobban lettek, volt, amelyikük sírt is, mert a szobáján kívül semmit nem látott egész kirándulás alatt. :(

Illetve, hogy állandóan csatáztak a szobatársnőink a lánnyal, akit nem kedveltek.

De mindennek ellenére élveztem a kirándulást, nem volt a vágyam, hogy el akarok menni.

***

A második külföldön volt

Ott hetdiktől tanulmányi kirándulásra vittek minket, amiből utána vizsgáznunk is kellett és a bizibe is beleszámított :D

Nos, abban az országban az emberek sokat esznek és pl a vacsora úgy nézett ki, hogy először valami kis saláta (bár ez nem biztos, hogy volt), utána egy tál főtt étel (pl spagetti darált hússal), utána még egy tál főtt étel (pl rizs paradicsom szósszal és főtt rojással) és utána desszert.

Ugyanez volt ebédnél is.

A reggelit pedig mi válogathattuk össze.

A tanáraim elborzadtak, amikor pl vacsoránál csak egy tál főtt ételt ettem és a második tál főtt ételt meg a desszertet mindig belém erőszakolták. Ugyanígy ebédnél. Reggelinél pedig csodálkoztak, hogy miért eszek "keveset".

Hiába magyaráztam, hogy a magyarok kb ennek a negyedét vacsorázzák és az ebéd se szokott ilyen bőséges lenni, ők azt hitték, étkezési zavarom van (évekkel később tényleg az lett) és tömték belém az ételt.

Azért is volt rossz, mert az étkezés mindig abból állt, hogy a tanárok állandóan unszoltak, hogy egyek és a gyerekek is már rázták a fejüket, hogy biztos csak figyelmet akarok; illetve a későbbiekben nagyon odafigyeltek az evésemre az iskolában is, egy napos osztálykiránduláson is, hogy mindent megegyek; ebéd után folyamatosan figyelt az udvari ügyeletes, hogy ne menjek WC-re egy bizonyos időn belül (sőt, olyan is volt, hogy nem engedtek ki az ebédlőből a tanárok és ott kellett ülnöm pl 30 percig) vagy utánam jöttek a gyerekek a WC-re és hallgatták, hogy mit csinálok. Eléggé terhes volt. Főleg, hogy, mindig azt mondták, hogy hánytam, pedig nem is.

De a programok miatt magát a kirándulást nem utáltam.

***

A harmadik már gimi végefele volt; nem osztálykirándulás, hanem iskolából jelentkezhettünk rá. Több napos, ott alvós.

Na, akikkel egy szobába kerültem, jogosan nem szerettek engem, mert nagyon rossz természetem volt és ez nyomta rá a pecsétét, mert akárhányszor megszólaltam vagy tettem valamit, elkezdtek velem ordítani.

De az új hely miatt nem nagyon éreztem, hogy nem akarok ott lenni.