Van olyan sztoritok, amikor teljesen kikészítettétek valamivel az egyik tanárotokat/tanárnőtöket?

"Van olyan sztoritok, amikor teljesen kikészítettétek valamivel az egyik tanárotokat/tanárnőtöket?"

"És ha igen, elmesélitek??" Igen

:)

Általános iskola alsó tagozotosok voltunk. Nálunk

- volt két gyerek, akik gyűlölték egymást. Az egyik gyereknek a szülője orvos, a másiké konyhás volt és ezért az orvos gyereke lenézte a konyhás gyerekét, gúnynével szólította, beszólogatott neki, a konyhás gyereke meg megvédte magát. Nagyon sok olyan eset történt, hogy a két gyerek már túlzottan összekapott egymással, ezért a következő órán tanulás helyett a tanítónéni meg a két gyerek beszélgetett. Megbeszélték a dolgot, majd pár óra után ismét összeveszett a két gyerek.

- két lány utálta egymást és állandóan ölték egymást, beszólogattak egymásnak. De, hogy miért, arra nem emlékszem. Ebből lettek olyan esetek, hogy az egyik lány testvére jött és megpofozta a másik lányt. Kb egy egész tanóra ment el, hogy a tanítónéni ezt megbeszélte a két gyerekkel.

- volt egy csaj, aki egy bandával nem jött ki jól, majd annak a csajnak is lett egy kis bandája és egymással háborúzott a két banda. Egyszer elmentünk egy több napos osztálykirándulásra, ami minden nap arról szólt, hogy hogyan harcol egymással az a két banda.

- voltak a rosszcsont fiúk, akik nem bírtak szót fogadni és mindig rossz fát kellett tenniük a tűzre.

- voltak az esetek, amikor a nagyon jó barátnők vesztek össze pár órára vagy napra és majdnem megölték egymást, amíg haragban voltak. Volt olyan eset, amikor szintén egy több napos osztálykiránduláson két lány összeveszett nagyon csúnyán, úgy, hogy szét kellett őket választani (az egyiket berakták hozzám, a barátnőmet meg a másik gyerekhez küldték) a kirándulás végéig (megjegyzem, meg se kérdezte a tanítónéni, hogy megteheti e, de mindegy). Olyan brutáisan összevesztek, hogy az egyik lány anyukája le is jött a táborba és ordibált a másik gyerekkel. A két lány pár nap múlva már kibékült és szépen játszott.

- Ja és mi voltunk az isztály, ahol midig valaki megsérült.

Szóval ofő mesélte, hogy emiatt gyakran sírt az osztálykiránduláson, amikor a többi tanárral volt. Amikor válófélben volt a férjével, érzékenyebb lett. Szóval akkor már megesett, hogy, amikor nagyon ideges lett már tőlünk sírva fakadt és kirohant a teremből.

Ffi tanàr.

Szünetben tanarra vàrva ment a hangoskodàs bratyizàs. A tanar ugy lépett be hogy az senkinek fel sem tünt, szerintem nem is köszönt, nem fegyelmezett senkit, szinte csak beosont mint egy x edik diàk a többi közé. Vègignézett a tarsasagon nem szolt semmit, s igy elkezdett a tablara irni magyarazni es tartani az oràt.

A diàkok igazabol jokedvüek voltak csak,mint szünetben, senkinek nem jött le hogy màr ora van, es jo indulatuakis voltak amugy, elkezdtek egymasra papirgalacsint dobalni is de csak viccböl jokedvböl stb.

A tanar végig hàttal volt, latszodott rajta hogy szabàlyosan bàntja, hogy senki nem figyel ra, dehisz tenyleg szinte magàban motyogott csak a tablanal.

Az osztaly java részének az sem tünt fel hogy bejött a tanàr es kezdödött az ora es nincs is màr szünet. A helyükön jàtszottak tovabb ahogy addig.

A tanàr meg szomoruan irkal a tablara közben.

Majd egyszer az egyik papirgalacsin teljes veletlenül felé repült es eltalàlta a hàtàt, nem is figyelte senki, mert màr dobtàk is egymasra a diàkok a következöt.

De a tanàr azt hitte hogy direkt öt kezdték dobàlni. Megàllt a tablara irassal hatrafordult es annyit mondott befejezi az oràt el lehet menni.

Erre a diàkoknak annyi jött csak le, ma nincs ora, lehet menni nem is foglalkozott vele senki.

A tanàr gondolom azt vàrta hogy erre majd mindenki talàn ledöbben es moderàlja magàt, de nem ugy adta elö hogy asztalra csapva hogy gyerekek!aki bukni akar es nem erdekli az ora az mehet kifelé a többiek akik tanulni is akarnak meg fogjàk be akkor, ez még ugy àt is ment volna.

Totàl ugy jött le tenyleg mindenkinek hogy ma csak ugy elenged a tanar mindenkit.

Igy felàlltak es oszlàs.

A tanàr totàl megsemmisülve halkan lassan pakolgatni kezdett màr csak az hianyzott hogy mindjart elbögi magàt.

Érettségire épülö 2 éves gazdasàgi informatikus képzés talàn vàllalat gazdasagtant tanitott, az nem rémlik.

Szoval egy bazi nagy félreèrtések sorozatabol teljesen feleslegesen kikészült a tanàr.

Sajnos van. Van amit szégellek, van amit csak sajnálok. Volt amikor direkt pimaszkodtam kicsiként, volt amikor csak figyelmetlenségből tettem tönkre rendszeresen az órákat.

Nem mesélem el, gyerek voltam, bolond kamasz, szinte önzés volt amit csináltunk. A figyelmetlenséges meg kimerül abban, hogy nem értettem egyet a rendszerrel, vagy atanár módszereivel, vagy csak pl, hogy matek tanárnál jobb voltam matekban, és folyton az osztály előtt adtam neki tanácsot, hogyan magyarázzon.

Helyettesítő, fiatal tanárnő volt, már nem emlékszem milyen óra volt, csak arra emlékszem, hogy kis papirgalacsinokkal meg a bioszra hozott babszemekkel dobálták órán. Végül sírva otthagyott minket.

Az orosz tanárnőnk meg a pszichiátrián kötött ki aztán ott is hagyta a tanári pályát. Persze ez nem pár nap alatt zajlott le. Csodálom, hogy nem a mi osztályunk juttatta el a végső elhatározásra, de tény, hogy sajnos mi sem voltunk jó hatással az idegeire.

Én mindkettőjüket kedveltem. Sajnálom. Jószívű, aranyos tanárok voltak.

Be volt hívva egy fiatal tanárnő próbaórára hozzánk. (Még sose tanított) A fiúk a hátsó padban meg éppen csak meg nem kínálták őt kekszel, mikor észrevette, hogy esznek órán.

Ugyanezzel a tanárnővel következő évben, mikor már rendesen tanított minket:

Utolsó órán, mikor a 2 kémia érettségizőnek felkészítő volt, nekünk meg félig szabad óra (nem mehettü k haza, de feladatot nem hagyott nekünk) úgy 3-4 fiú fogta magát, kiosont az osztályból, és hazament. A tanárnő viszont észrevette az ajtónyílást, meg hogy páran hiányoznak, és kinézett a folyosóra, ahol meg is látta ahogy az egyik épp sétál a lépcső fele.

Következő órán meg mikor meséli, hogy még szerencse, hogy észrevette ahogy eltűntek és XY sétál a folyosón, (Mert az igazgató látta, hogy elmentek. A tanárnő meg azon az órán nem szokott külön írni hiányzókat, mert 2 kémiánk volt aznap) XY csak annyit mondott hogy: "Igen, mert fáj a térdem s nem tudok futni!" :D

Mondjuk ettől eltekintve azért bírt minket az a tanárnő. Meg úgy kb mi os őt. Nem tanárként tekintettünk rá, hanem inkább csak egy idősebb diákként, aki jegyeket is ad néha. :D

(12.-ben tanított csak minket rendesen, s nem is nagyon nézett ki nálunk idősebbnek)