Most mi lesz hogy nem voltam szalagavatón? A semmin kívül?

"Én se mentem semmilyen ... szalagavatóra (vagy bármi egyébre). ... ez nem élmény, ettől nem lesz több senki se"

Ha nem mentél el, akkor tényleg nem lettél tőle több, akkor tényleg nem volt élmény. Az esélyt se adtad meg magadnak ezekre.

Egyik hőzöngő oldalt sem tudom megérteni.

Kérdezőnek:

Ha nem fosnál, hogy mégis lesz vmi hátrányod ebből, akkor nem írnál ki ide ilyen nagypofájú szövegbe bújtatott, de valójában önigazolást kereső kérdést. Hanem hatalmas ívben letojnád, egy percet nem foglalkoznál az egésszel.

Naaaaagy élményből való “kimaradást” kiáltóknak:

Mi lenne, ha felfognátok, hogy nem mindenkinek az élete nagy élménye, hogy 5 percig parádézik csomó ember előtt?

Ja és miért osztom az észt? Azért, mert én ugyan elmentem a szalagavatóra (semmi maradandót nem okozott, kihagyhattam volna simán), de a táncban nem voltam hajlandó részt venni. Köszi szépen, nem volt kedvem 3 hónapig majdnem minden egyes nap vagy 5-kor kelni, hogy a nulladik órai próbára beérjek vagy éppen este 6-ig maradni (mert a faktok miatt csak későn értek rá az emberek). Nem volt a kedvem az üvöltözést, megalázást, lekezelő tekinteteket elviselni, amiket az iszonyatos ügyetlenségemért kaptam volna. Nem volt kedvem a szereplés miatti szorongáshoz sem. Nem volt kedvem a partneremet sem kiidegelni.

Nem, nem volt kedvem bevállalni mindezt azért, hogy 5 percig táncikálhassak (amit egyébként is utálok) meg felnyomhassam a képeket a féjszbúkra. Na lehet lepontozni, lehordani, unalmasnak ítélni, mondjuk ez mind vicces úgy, hogy nem is ismertek :)) ti meg legyetek büszkék a szuper izgi, sikeres életetekre, ami nyilván egy szalagavató nélkül elképzelhetetlen lenne az itt leírtak alapján.

"nem mindenkinek az élete nagy élménye, hogy 5 percig parádézik csomó ember előtt"

Legtöbb embernek ennél sokkal többről szól a szalagavató, hiába ellenkampányolsz. Ha nem így lenne, már rég kiment volna a divatból.

"elmentem a szalagavatóra (semmi maradandót nem okozott, kihagyhattam volna simán), de a táncban nem voltam hajlandó részt venni"

Úgy persze, hogy nem okozott semmi maradandót! :))) Ez olyan, mintha úgy mentél volna el a saját esküvődre, hogy csak épp az igent nem mondtad volna ki. Úgy persze, hogy semmiről se szólt volna az egész - hiszen pont az lenne az egésznek a lényege!

"nem volt kedvem 3 hónapig majdnem minden egyes nap vagy 5-kor kelni, hogy a nulladik órai próbára beérjek vagy éppen este 6-ig maradni (mert a faktok miatt csak későn értek rá az emberek)."

Jó, hogy mondod: ez fontos szempont lehet az iskolaválasztás előtt állóknak! Nem érdemes távol levő iskolát választani sok szempontból sem - a szalagavatóra való készülés is egy ezek közül. És érdemes utánanézni, hogy melyik iskola hogyan szervezi a táncpróbákat, mert nem mindenhol ilyen embertelen időpontokban. Nálunk pl. hétvégén, hosszú évek óta.

"Nem volt a kedvem az üvöltözést, megalázást, lekezelő tekinteteket elviselni, amiket az iszonyatos ügyetlenségemért kaptam volna. Nem volt kedvem a szereplés miatti szorongáshoz sem. Nem volt kedvem a partneremet sem kiidegelni."

A válaszoló önértékelési zavarral küzd, így értelmezendő, amiket ír, ezt kalkuláljuk bele.

"Nem most, ezekben a napokban, hanem majd akkor, amikor pl. a saját gyerekeid szeretnék, ha segítenél nekik a saját szalagavatójukra készülni azzal, hogy mesélsz nekik arról, hogy a tied milyen volt."

Nekem konkrétan semmit nem meséltek. Eljöttek, de az egyikük még mondta is, hogy neki ilyen nem volt. Neki annyi volt, ami nekünk a bankett és, ha jól emlékszem, nem is értette, mit hívogatom a családot egy olyan eseményre, ahol konkrétan még be se fejeztem a középsulit, le se tettem az érettségit, ergo még semmit se mutattam fel.

Ismétlem, eljöttek, végig ülték, táncoltak velem a családi keringőnél, stb. De az kimaradt, amiről szól az idézett komment, hogy lelkesen hallgattam, hogy a szüleim hogy táncoltak a közönség előtt és mennyit készültek rá. Ezzel minden osztálytársam hasonlóképpen volt.

Én se vagyok se a szalagavató ellen se mellette; a szervezés miatt van az, hogy sok embernek meg se jön hozzá a kedve.

Nálunk is valahogy így ment;

- A lányok közül páran cicaharcot folytattak a ruha miatt; hisztéria, dráma

- Ki legyen a varrónő? A végeredmény = Hisztéria, dráma

- Mit táncoljunk? A vége = Hisztéria, dráma

stb.

A sok hisztéria és dráma után a táncpróbákon jött a többi hisztéria és dráma, mert valószínűleg XY azért nem tudta megjegyezni a táncot, mert egy paraszt, nem pedig azért mondjuk, mert nem mindenki tehetséges táncos, YZ azért mulasztott el három próbát zsinórban, mert egy paraszt és nem azért mondjuk, mert sürgős dolga akadt vagy rosszul lett, stb.

Amellett, hogy tanulnunk kellett és meg volt az életünk, suli mellett meg nulladik órában próbáltunk, hazaértünk aztán mentünk a táncstúdióba, ami nem mindenkinek volt közel, a varrónő a lehető legtávolabb volt, intézni kellett a sminkest meg a fodrászt csoportban; valaki írta, hogy ezeket egyes iskolákban hétvégén intézik, de azért egy tanulónak legyen hétvége a hétvége. Én speciel nem örültem volna, ha szombaton is berángatnak próbálni; annak se örültem, amikor több szombatom is ráment arra, hogy a varrónőhöz utazzak.

Mindegy, eljött a nagy nap, nem volt rossz. A következő naptól a kutya nem beszélt róla.

Ezt előadnám a gyerekemnek, biztos nem hoznám meg a kedvét az egészhez.

Viszont, fontos kihangsúlyozni, hogy a szalagavató maga nem egy rossz esemény, ha nem úgy megyünk oda, hogy előre eldöntjük, rossz és unalmas lesz.

Az lenne a legfontosabb, hogy a hisztériát és drámát kiűzzék az egészből. Ha a szalagavató tényleg az egész osztályról szólna és nem arról, hogy ki mit akar ráerőszakolni a másikra, máris nagyobb lenne a lelkesedés azoktól, akik írják, hogy őket hidegen hagyja az egész. Ha a szalagavató a szalagtűzésről és ennek ünnepléséről szólna és nem lennének pluszban olyan elvárások, amiket nem mindenki akar vagy tud teljesíteni.