Miért sok eladó-tulajdonos bunkó?

A szolgáltató szektorban és a kereskedelemben nagyon sok olyan vállalkozó van, akinek nem jött be a biznisz - legalábbis mifelénk. Lehet, hogy te is egy ilyennel találkoztál.

Gyakori forgatókönyv volt az elmúlt években, hogy Melós Miska megunta a koránkelést, a szemét főnököt, a folyamatosan fúró kollégákat meg úgy általában azt, hogy dolgoznia kell és kitalálta: ő bizony vállalkozó lesz. Vesz vagy bérel óccsóér' egy helyiséget, felvesz 1-2 embert, aztán üzemeltet egy kocsmát, kisbótot, izéjavítót vagy bármi mást. A lényeg, hogy ő nem fog dógozni, ő olyan lesz, mint a dzsoki a tévébül, hogy ő mán csak hátradől a bőrszékbe' és pörgeti a húszezreseket, mer' gyön a lé, a rabszolgák meg dógoznak helyette.

Ez csak keveseknek jött össze, a többiek csúnyán koppantak. A webshopok elszívták a szakosodott kisbótok vevőit, a mutogatós-magyarázós YouTube-videók keresztbe tettek az izéjavítóknak, a kocsmába meg sok helyütt csak a vén alkeszok járnak, a fiatalabbak inkább megveszik a teszkóba' a kétliteres Kőbányait és otthon isznak, mer' ottan mehet jutyúbról a zene. A bevétel csökkent, az alulfizetett és hülyére dolgoztatott alkalmazott elment németbe' csirkét bontatni, Jockey Ewing pedig szégyenszemre be kellett, hogy álljon a pult mögé, holott sem a menedzsmenthez, sem az ügyfelek kiszolgálásához nem ért és baromira zavarja, hogy neki is össze kell koszolnia a kezét, nem csak annyi a dolga, hogy reggel kiadja a váltópénzt, este meg besöpri a bevételt.

A mi vidékünkön így születnek a bunkó tulajdonos-eladók.