Akik értelmiségi munkát végeznek, nekik szégyen lenne, ha alkalomadtán kétkezi munkát is végeznének?

En egyaltalan nem szegyeltem. Mikor mar tele lett a bugyrom az allasinterjukkal, az allasinterjukon elhangzott sablonos kerdesekkel, azzal, hogy a HR-esek ugy tronolnak a szekükben, mint a görög istenek az Olümposzon, beadtam a jelentkezesem a sorra droidnak harom müszakba. Szerettem a munkam, nem volt monoton, s ugy dolgoztam, ugy vegeztem a munkam, mintha több szazezret fizetnenek. Munkahelyre mar fel oraval a munkakezdes elött ott voltam aklimatizalodni. A lenyeg, hogy a munkammal meg voltak elegedve, ennek ellenere a munkatarsak nem vettek komolyan. Nem ertettek, hogyan tudok ott dolgozni. Nyelvizsgaim nincsenek, anyanyelvi szinten beszelek nemetül, tarsalgasi szinten angolul. Aztan az egyik nap kaptam egy teflont es valtottam irodaba. Az elsö napokban leforditattak velem egy 30 oldalas füzetet ( gondolom feltek, ha nem maradnek a munkahelyen ki tudja mikor lesz ra alkalom aki megcsinalja) Kollega (Bulldogge) amilyen kivülröl, olyan belülröl. Ugy is viselkedik velem. Irigy. Az irigyseg a het halalos bünhöz tartozik. Most a duplajat keresem annak, amit a gyarban 3 müszakban, fizikailag nem faradok el, munkam nem tölti ki a nyolc orat, mert gyors vagyok, megsem erzem jol magam. Nincs kedvem a konverzaciora, viccelödni, nincs kedvem a small-talk'ra sem. Egyre visszahuzodobb leszek. A kerdes, hogy ennyi penzt meger?