Akik értelmiségi munkát végeznek, nekik szégyen lenne, ha alkalomadtán kétkezi munkát is végeznének?

A munka nem szégyen.

Tanárként a nyáriszünetben takarítani járok. Egész jól keresek vele.

Nem szégyen,könnyű fizikai munkát(árufeltöltő jellegű,bár nem teljesen ilyennek volt hirdetve) én is próbáltam már.

Nem volt a legjobb választás,de 8000ft- ot kerestem vele nyolc órában,akkor ez segítség volt (adminisztrátor vagyok).

Nem. Most például házfelújítunk, nem szeppenek meg a sz*rtalicskázástól, simán pakolom a sittet, verem a csempét, bontom a kádat, csiszolom a falat, lapátolom a földet, nem is értem, mi lenne ebben a szégyen. Sőt, volt már, hogy letört a szép hosszú körmöm, de ki a túrót érdekel, az is visszanőtt utána. :D

Mondjuk nekem is olyan a szakmám, hogy adódhat vele fizikai munka, a mostani munkahelyemen mondjuk nem igazán, de az előző munkahelyemen simán volt, hogy egész nap a koszban pakolásztam nagy súlyokat. Azt is meg kellett csinálnia valakinek, én halál komolyan nem értem, hogy ezt miért kellene szégyellni. :D