Igaza volt a főnöknek, vagy megalázó volt, ahogy bánt velem mások előtt?

A fölöttünk lévő helységet valakik kibérelték valami ünneplésre, szórakozásra, amiről nekünk még csak nem is szóltak. A két szint úgy van elválasztva egymástól, hogy le lehet látni az egyik felén, tehát minden nevetés, zene lehallatszott. Alattuk én dolgozni szerettem volna, de borzasztóan zavart a hangoskodás, ami lehallatszott. Fölmentem és szóltam, hogy legyenek szívesek és halkabban legyenek, mert alul munka folyik, és nem tudok a munkámra koncentrálni a zene és hangzavar miatt. Azt mondták ők erre engedélyt kaptak, és hivatkoztak egy bizonyos emberre. Ez az ember a marketing igazgatónk volt, még csak nem is a vezérigazgató. Fölhívtam, jött is, és elnézést kért a bulizóktól, hogy még én zavartam meg őket. Mondtam neki, hogy azt szeretném, ha befejeznék az ünneplést, legalább is amíg tart a munkaidőm, mert nem tudok dolgozni és ha ők nem fejezik be, akkor hazamegyek. Azt mondta menjek vissza a helyemre. Én erre mondtam, hogy te nem vagy az én főnököm, hogy utasítgass. Azt mondta, ezt majd lent megbeszéljük. Lementünk, és hozott le egy papírt, amiben benne volt, hogy a cégvezető mellett, ős is a felettesem, és ő is utasíthat engem. És azt mondta, ne akarjam, hogy előbbiről az igazgató úr is halljon.

Szerintem igenis megalázó volt, hogy nem mellettem, a dolgozója mellett állt ki a bulizókkal szemben, sőt még engem küldött vissza a helyemre. Legalább szólhatott volna, hogy ma ilyen banzáj lesz, ne lepődjünk meg ha hangzavar lesz. Jogosan esett rosszul a helyzet, szerintetek is megalázó volt?

L/24