Mi a véleményetek azokról a dolgozókról, akik a kezdőkori megaláztatásokat később úgy kompenzálják, hogy ugyanazt teszik másokkal?

Nem biztos, hogy ez az oka; lehet, alapjáraton ilyen a természete és akkor is bántana másokat, ha angyalként

t bántak volna vele.

A mobbingolás szótól már herotom van; nem lehetne magyarul használni?

12-es vagyok.

1. Túl sokat foglalkozol velük.

2. Azért vagy ott, hogy dolgozz.

3. Mindenhol van hülye ember, sajnos nagyobb arányban, mint a normálisak. Figyeld meg, hogy ki az, akivel érdemes szóba állni, a többiekkel ne is akarj bratyizni, felesleges.

4. Bérpapírt NEM mutatunk senkinek, még havernak SEM!

El kellett olvasnom néhány választ, míg megértettem mit is jelent az a “mobbingolás”. Márpedig a bántalmazás nem ujdonsült jelenség, nem lehet azt állítani, hogy az internet megjelenésével került a Magyar szókincsbe.

De térjünk a tárgyra, ujjoncok vagy bárkinek bántalmazása, mert ha jól értem, a “mobbingolás” nem más, mint aljas bántalmazás, bármilyen motivációval is történik. Részesültem én is bántalmazásban, nem is egyszer és máig sem tudom mi volt a motiváció.

Elmondok egy esetet amiből szerencsére jól jöttem ki. A többiről inkább hallgatok … …

Az utolsó munkahelyemen egy orthopéd üzemben gyakran volt dolgom egy női kollegámmal, akinek mindig voltak csipős megjegyzései rám vonatkozóan. Én akkoriban már elégé tapasztalt voltam, hogy ne adjam be a derekam, mégis mindamellett, minden alkalommal kellemetlenül érintettek megjegyzései. Történt akkor, hogy a szóban forgó kollégámnak a munkahalyen eltörött a lába, és néhány hónapig munkaképtelenné vált. Egy másik kollégám és barátom, aki ővele is jó viszonyban volt és ismerte a helyzetet egyszer így szólt hozzám:

“Elmegyek meglátogatom X.Y. kolégánkat, nem jönnél velem?” Én akkor eléggé szilárdan álltam a lábamon és igennel válaszoltam akkor szóba krült, hogy jó lenne vinni valamit, talán egy csokor virágot rokonszenvünk, jóindulatunk jeléül. “Ki adja át a csokrot?” kérdeztem a kollégámtól, “Hát te, természetesen!” volt a kollegám válasza. Én ezt egy kihívásnak tekintettem amire feltétlen válaszonom kell. Úgy tettünk, egyik nap munka után vettünk közösen egy szép csokor virágot kollegánk lakasához érve barátom elrejtőzött egy fa mögőtt, míg én becsöngettem a csokor virággal a kezemben. Nem tudom mi ment végbe kedves kollegánkban, nagyon szívesen fogadott bennünket. Azóta egy rossz szót nem hallottam tőle.

Lehet nem ebbe a kategóriába tartozik de érinti a témát: Most azt gondolom, mint hívő, de nem vallásos ember hogy mi a túlvilágon megbeszéljük egymás közt: “Kérlek majd mikor eggyütt leszünk a földön, üss nagyot a fejemre, hogy érezhessem mennyire fáj, hogy megtanulhassam hogyan kell megbocsátani. Hálás leszek, hogy megkozkáztattad, hogy talán életem végéig gyűlöljelek.”

A lélekben szegény emberekkel nem tudsz mit kezdeni. 4 éve, amikor kezdőként vezetői székbe ültettek, minden oldalról szívták a vérem. Próbáltak hülyének nézni, átvágni, flegmázni és néha jól oda is döftek szóban, csak hogy biztosan jól érezzem magam. Az első félévem pokol volt, ugyanakkor szívóssá tett és saját magamnak akartam bizonyítani azzal, hogy nem adtam fel. Senkinek nem adom meg azt az örömet, hogy a véleménye miatt hunyászkodjak meg, hacsak nem tudom a lelkem mélyén, hogy igaza van.

Ma már jólérzem magamat a helyemen és pont azért, mert nem felejtettem el honnan jöttem, én inkább igyekszem minden erőmmel segíteni az új munkavállalóink beilleszkedését. Nekem fontos, hogy jó közegben dolgozhassak, jó hangulatú csapattal. Ha köztünk, vagy köztük feszültség van, az a munka rovására is megy.

"11: Mi volna a magyar megfelelő? Szívatás? B***tatás? :)

"

Molesztálás, munkahelyi zaklatás.