Miért fontos az, hogy a dolgozó, ha elért valamilyen területen szakmai sikert, akkor megfelelő időben, megfelelő jellegű pozitìv visszajelzést kapja a tevékenységéről?

Nem várom el, nem is szoktak túlságosan dicsérni, sőt egyenesen zavarba hoz, ettől még ugyanúgy végzem a munkám, mert saját magam felé elvárás a 110%. Ha valamit meg tudok csinálni jól, nem adom ki addig a kezemből, míg nem elég jó. Ha meg valamit nem tudok megcsinálni, akkor bele se kezdek, vagy segítséget kérek.

Viszont volt már hogy egyszer csak odajött az egyik főnök és a kezünkbe nyomott egy papírt ahol a vevő köszönte meg a cégnek (és mindenkinek aki közreműködött) a munkáját. Nem fogok hazudni, igenis jól esett és aznap mosolyogva végeztem a munkám.

Jól esett továbbá amikor karácsonykor az egyik főnök személyesen nekem és négyszem közt köszönte meg az egész éves munkám, hogy számíthatnak rám és hogy jól csinálom, amit. És igen, ez is baromira lélekemelő volt.

Ettől független szükségem nincs rá, előtte és utána is ugyanúgy ment a munka.

Akit tényleg nem érdekel egy vállon veregetés, az bizony sajnos érzelmileg tényleg sekélyes lehet egy kicsit. Bajnak nem baj, sokan vannak ilyen emberek, viszont jó lenne, ha nem néznék le azokat, akiknek mélyebb érzelmi világuk van. Nem gyengeség. Csak jellem vonás.

#10

Valamiért azt érzem, hogy te tipikusan abba a kategóriába esel, aki semmi jót nem ér el az életben és ezekkel a pozitív visszajelzésekkel igyekszik fenntartani magát. Amikor pedig ez kiderül egy ilyen témában, akkor normális hozzászólásokra is alkalmatlan, mivel nincs valós véleménye, csak szimplán védi az ő kis világát. Nincs ezzel baj, csak nem kell okoskodni azok felé, akiknek van annyi önbizalma, hogy nem kell mások pátyolgatása ahhoz, hogy örüljön az életének.

#13

Pedig már pár éve műszakvezető vagyok és eddig senki nem elégedetlenkedett. Bár, valószínűleg keresnek annyit, hogy nem érdekli őket a pátyolgatás. De titeket nyugodtan érdekelhet úgyse sokat fogtok elérni.

Az élet nem a kedvességről szól. Pont ezért tartanak ott a társadalmak ahol. Manapság mindenki csak azt figyeli, hogy jajj, meg ne sértsük a kis szegénykét.

Az élet nem erről szól hanem arról, hogy minél magasabbra jussunk minél hamarabb. Ehhez nem kell senkinek a kedvessége, pátyolgatása, vállveregetése. Ehhez egy jó végzettség kell, jó munkahellyel és kellő kitartással. De igazából úgyse fogjátok megérteni mert ti azt hiszitek, hogy az a helyes, ha mindenféle életképtelen emberkét pátyolgatunk. Pontosan ezért undorítóak a mai társadalmak.

Én mindig mindenben maximálisan teljesítek, egyszerűen függő vagyok, függök attól a jó érzésétől, amit akkor érzek, amikor valamit sikeresen megcsinálok.

Sikerre törekszem a munkámban, a sportban, és a hobbimban is, de még egy baráti pókerben is úgy állok hozzá az egészhez, hogy nyerni szeretnék. Lehet erre azt mondani, hogy ez nem egészséges, nem tudom, de a mai világban nekem ez az attitűd nagyon jól működik.

Egyszóval önmagamban belülről érzem a maximalizmust és a sikerorientáltságot, de ettől függetlenül nagyon jól tud esni, ha valaki megköszöni a munkám, még akkor is, ha az csak egy Thank you, egy e-mailben.