Introvertáltak, szoktak cikizni, piszkálni, megszégyeníteni a kollékák, amiért keveset beszéltek?

Nem volt ilyen, de valószínűleg azért is, mert csírájában elfolytom. Ha valaki megjegyzi, akkor őszintén közlöm, hogy bocsi, ilyen vagyok, csak akkor beszélek ha van mondanivalóm, vagy kedvem. Aztán gondoljanak, amit akarnak. Komolyabb piszkálásig soha nem ment el a dolog, mert attól függetlenül hogy rettenetesen introvertált vagyok, nagyon karakán és határozott is, és egy percig nem tűröm a megalázó hangnemet. Biztos, mert gyerekkoromban eleget bántottak, felnőttként ezt nem engedem.

Volt hogy számon kértek ebédnél, hogy miért nem szólok hozzá a témához, én meg megmondtam, hogy ez a téma untat, nem érdekel. Vagy beszéljünk másról, vagy felejtésnek el. Mindezt persze viccelődő hangnemben, így nevettek rajta, és továbblépettünk.

Jé, nem is gondoltam volna, hogy ennyi olyan ember van, mint én. :-) Van remény akkor számomra is.

Nos, én csendes, visszahúzodó alkat vagyok. Nem szeretem, ha kérdezgetnek, vagy az a téma, hogy épp valakit kibeszélnek és ez nagyon látszik rajtam. Szóval mielőtt bármit is mondhatnék, az arcom elárul engem... Szeretek egyedül enni, a feladataimra koncentrálni, reggel és délután egyedül hazamenni, nem szeretek csapatépítőkre járni és stb. stb. stb. Magamnakvaló vagyok, de ez nem azt jelenti, hogy rossz, még csak azt sem, hogy amúgy ne lennék vicces és jófej nő. Az vagyok, csak megválogatom kivel.

Sajnos sokszor hagyom, hogy bántsanak és belém magyarázzák, hogy bennem van a hiba, csak mert szerintük az a normális, hogy valaki locsi-fecsi kétszínű sz..r (már elnézést). Ezért is mondtam fel az előző helyemen. Sajnos azóta nincs állásom, de legalább nem görcsöl a hasam meg nincs hányingerem emiatt. Folyton szorongtam, hogy ma hogy fognak velem viselkedni, mi lesz épp a baj a viselkedésemmel. Ha nem bólintol rá valamire, akkor mennek a főnökhöz panaszkodni? Ilyenek mentek. És el is érték, hogy a főnök szerint is rossz személyiségem van... Próbálom magam nyugtatni, hogy nem ez volt a baj, hanek ők, kifogtam egy rossz közeget, ahol mindenki ugyanolyan volt. Csak nem értem, hogy illettem bele ebbe a miliőbe még az interjún, ha tudták, hogy mindegyik egy nagyszájú, hisztis kihaénnem..... Hagyjuk.

De nem vagyok egyedül legalább. És ez jó érzés. Remélem a következő munkahelyemen találkozok ilyen emberekkel, mint ti.