Ti felmondásnál elmondanátok őszintén, hogy miért mondtatok fel?

Én nem mondanám el, csak akkor, ha abszolút igazam van. Pl. ha szemetek a kollégák, akkor azt nem vetném a szemükre, ahogy a rossz munkakörülményeket sem, hisz relatív kinek mi a rossz, ki a szemét.

Viszont az előző munkahelyemen nevetségesen alacsony bért kaptam, pedig jóval többet kértem, de mivel nyelvvizsga hiányában nem volt meg a diplomám, így beletörődtem, abban reménykedve, hogy majd ha bemutatom a diplomámat, talán megemelik. Mikor meglett a diplomám a főnököm gratulált hozzá...ennyi. Felvettek egy 4 órás gyakornokot, aki konkrétan semmit nem csinált egész nap, de a bére annyi volt, mint az én 8 órásom. Találtam egy sokkal jobban fizető állást, felmondtam, mikor kérdezték, hogy miért, megmondtam. Mivel alá tudtam támasztani, hogy a másik 4 órára gyakornokként kap annyit, mint én, akkor elismerték, hisz nem tudták letagadni, illetve kérték, hogy maradjak, végül mikor eljöttem elnézést is kértek, amiért "rosszul álltak hozzám".