Ti felmondásnál elmondanátok őszintén, hogy miért mondtatok fel?

Én nem tettem. A miértre azt a választ adtam, hogy közelebb van és részmunkaidő, ami igaz is. Nem tettem hozzá, hogy ha nem kellett volna 3 ember helyett dolgoznom, akkor ellettem volna itt is 8 órában, utazással is.

Nem kell haraggal elválni. Hozhatja úgy az élet, hogy visszamennél, és szükség lenne a jó viszonyra.

Én ezt fél éve elmondtam kerek perec. Az exfőnököm meg közölte velem hogy ő teljes mértékben megérti az okot amit mondta, örült annak hogy őszintén elmondtam a dolgot. Tudta jól hogy szarul bánt velem, úgy hogy én már jó 5 évet voltam a cégnél és megérdemeltem volna már egy előrelépést, meg jobb bánás módot. Csak a baj az volt hogy szolgáltató cégnél dolgoztam, az ügyfeleknek nem tetszett soha semmi, igazából minél minőségibb munkát akartak tőlünk kicsavarni ugyan azért a pénzért, és a közvetlen főnököm meg félt tőlük, mert régi ügyfelek, jól fizetnek ráadásul pontosan, csak ugye neki és nem nekünk dolgozóknak. Eleve azért is örült annak hogy őszinte voltam, mert sokan mentek már el előttem is, és egyikük sem merte a szemébe mondani az igazat, csak a háta mögött beszélte ki. Meg nekem másik indokom szintén az volt hogy a bejárás nekem macerás volt tömegközlekedéssel és javarészt autóval jártam, nagyon jó időbe meg motorral. Igaz hogy az utazásra kaptam valami plusz pénzt, de ha sokat kellett mennem túlórák miatt akkor viszont már saját költségre ment és annyira nem érte meg. Az új helyemen ahol jelenleg vagyok oda gyalog is eltudok menni mert 15 perc séta szép kényelmes tempóban.

Az új helyemen amikor felvételin kérdezte a HR-es miért akarok váltani, akkor neki is elmondtam őszintén mik voltak a problémáim és megértette egyből, nem is izélt a dolgokon.

Nem mondtam el. Soha nem kérdezték, mert mindenütt öntelt volt a felsővezetés és úgy gondolta, hogy ennél jobb munkahely a világon nincs. Én meg nem fogok kérdés nélkül nekiállni panaszkodni, ha senkit nem érdekelnek az indokaim, megtartom őket magamnak.

Ennek ellenére két korábbi munkahelyemen is láttam a kilépő interjúmról készült összefoglalót, ami a minőségbiztosítási rendszerünkhöz kellett.

Nem mondanám el.

Először is azért, mert hozhatja még úgy az élet, hogy oda akarok visszamenni, vagy egy ezután következő másik munkahelyen ismét összetalálkozunk.

Másrészt, mert legtöbbször sok és bonyolult oka van ennek. Nagyon leegyszerűsítenénk, ha csak őket ill. a velem való bánásmódjukat emlegetném. Ha direktben rákérdeznek, akkor finoman utalnék rá. Mondjuk ha a főnök sokat cseszegetett, akkor azt mondanám, hogy úgy érzem, nem mindig tudtunk jól együttműködni. De melléje elmondanám a többi okot is, legalább vázlatosan.

Egyébként én mindig próbáltam magamban tudatosítani, hogy a főnök más nézőpontból látja a munkámat, mint én. Nyilván én se vagyok tökéletes beosztott, hogyan várhatnám el, hogy a főnököm tökéletes főnök legyen? Továbbá el kell fogadni, hogy vannak érzelemvezérelt emberek, akik nem mindig higgadtan közlik a kifogásaikat. Szóval ezek az emberi konfliktusok nem fekete-fehér dolgok, hogy szemét főnök bántja a szegény alkalmazottat.