Gyerekként mi akartál lenni, most mit dolgozol, illetve ehhez képest most mi lenne az, amit a legszívesebben csinálnál, ha tehetnéd?

Régész :D

Aztán később valami egészen más kezdett el foglalkoztatni, érdekelni, vonzani. Ezt is tanultam, de valamiféle csavar folytán kikerültem ebből az egészből és nagyon eltávolodtam az egésztől.

Őszintén ? nincs semmi olyan ma már amit nagyon de nagyon szívesen. Csinálom azt ami van, a többi meg nem érdekel.

biológus, pék, fogtechnikus, gazda, villanyszerelő

⬇️⬇️⬇️⬇️⬇️⬇️

gazda, logisztikai vállalkozó, kereskedő, villanyszerelő, befektetési kockázatelemző

⬇️⬇️⬇️⬇️⬇️⬇️

mikrobiológus, fogorvos, független-szakmaközi innovátor, környezetvédelmi célú befektetések elemzője, klímakutató

Szobafestő (5 évesen, pont festettek nálunk) -> Építészmérnök (12 évesen) -> Vállalkozó (14 évesen, szerettem volna egy könyvesboltot nyitni) -> Könyvelő (16 évesen, anyám azt mondta, inkább közgázra menjek, ne kereskedelmire, jó ötletnek tűnt) -> Mérnökinformatikus és biztonságtechnikai mérnök (19 évesen) -> Független munkaügyi szakértő és munkajogász (26 évesen).

Most bérügyintézőként dolgozom, szeretném minél alaposabban kitanulni a szakmát. Jó lenne független munkaügyi szakértőként vagy munkajogászként a munkavállalókat védeni, de erre kevés igény van az állami szférát kívül. De a leghőbb vágyam még mindig egy könyvesbolt, vagy pedig egy könyvtáros munka. Talán egyszer összejön az is. :) 26/L

Gyerekkoromban paleontológus akartam lenni.

Most autószerelő vagyok és nem igazán van olyan amit ehelyett szeretnék csinálni.

Vagyis egy dolog van, hogy mondjuk a kubinka múzeumban harckocsikat restaruráljak, de ez esélytelen.

Alsós koromban tanítónéni szerettem volna lenni, később régész.

Hosszú ideig énekeltem egy kórusban, akkor színésznő.

Közben rájöttem, hogy van érzékem a nyelvekhez, és az egyetem után tolmács, majd fordító lettem.

Ma már önálló műfordító vagyok, és ezt nem cserélném fel semmivel.

Állatorvos már egészen kiskorom óta, aztán sajnos le kellett mondanom róla az anyagi helyzetünk miatt. Mivel ilyen egyetem csak a fővárosban van, ami nekünk több mint 300 km, kolit meg nem kaptam volna mert egyke vagyok, plusz a szak sem olyan hogy eleget lehessen mellette diákmunkázni ahhoz hogy megéljek (azt eleve tudtam hogy a szülők nem fognak támogatni, ráadásul anyámat pont akkor rúgták ki, szóval az ő megélhetésük is megrendült, nemhogy engem taníttatni). Így fájó szívvel de választottam mást.

Jelenleg nyelvet tanítok egyetemen és kutatok is. Igazából most nincs más amit szívesebben csinálnék, örülnék ha többet kellene tolmácsolni mert azt szeretem de ennyi.

Sosem volt álmom, hogy mi szeretnék lenni. Gazdag.

Most még tanulok, agrár-gazdasági területen.

Álom... résztvenni az új szántóföldi technológiák, robotok, mesterséges intelligenciák, fejlesztésében-tesztelésében.

Tőlünk általános iskolában kérdezték meg, hogy mik szeretnénk lenni. Tipikus gyermek választ adtam: csillagász!

Az osztályfőnök beégetett és konkrétan kiröhögött, mondván túl hül.ye vagyok hozzá. Remekül éreztem magam utána... Eltelt egy év, ugyanez a kérdés a magyar tanártól. Próbáltam lejjebb adni a mércét, mert megtanultam, hogy csillagásznak hül.ye vagyok. Következő választás: informatikus! Ugyanaz a reakció, én túl hül.ye vagyok hozzá, felejtsem el...

Eltelt aztán jó pár év és történt nagyon sok minden. Jelenleg van informatikus végzettségem is, illetve fizikus-csillagász alapdiplomám. :) Én hül.ye valahogy még egy köztársasági ösztöndíjat is elnyertem, meg pár kutatóit is. Sajnos nem rég egy igen komoly kutatói ösztöndíjat kellett visszamondanom, mert bár elég jól fizetett volna, egyszerűen nem lett volna elég arra, hogy haza is adjak meg eltartsam magam egy másik városban. Így most egy nagy cégnél dolgozok pár évig, megszedem magam, aztán ha esetleg nem leszek túl hül.ye hozzá, akkor folytatom a tanulmányaimat. :)

Ékes példája ez a "tanárok" alkalmatlanságának és ékes példája annak, hogy mennyi minden elérhető, ha ember hajlandó tenni érte.