Szeretsz dolgozni, örömmel tölt el a munka, vagy legszívesebben temetnéd?

Dehogy tölt el örömmel, ez csak a szükséges rossz, amiért pénzt kapok.

Otthon pihenek, filmezek, olvasok, párommal vagyok.

Gyűlölök dolgozni, de tényleg kimondottan hányni tudnék tőle de csak azért mert nem találtam még meg azt amit talán szeretnék is, eddig kizárólag azért csináltam mert muszáj.

Otthon leginkább semmit nem csinálok max az itthoni munkákat csinálom meg..azokkal nincs is semmi bajom amúgy játszok (mármint gépen_) csajozok ilyesmi.:D

Jelenleg 3 hónapja munkanélküli vagyok sajnos, viszont ilyenkor néha rámjön hogy de jó lenne már megint dolgozni:D csak amikor oda jutok, hogy kéne is elmegy a kedvem az egésztől. 24f

1, Szeretek dolgozni, ha nem azonnal kell megcsinálni és átlátom a feladatot. Összesítve szeretek dolgozni;

2, A munkahelyemet nem szeretem;

3, Olvasás, netezés, takarítás. Régen sokat agyaltam a munkahelyemen, min lehetne jobbítani, de rájöttem, hogy fölösleges;

4, Van, amikor igen, mert hazaviszem, de általában nem veszi el az időmet.

Van hogy szeretem, van hogy nem. Olyan munkám van aminek vannak jobb és rosszabb részei is, van amikor izgalmas, érdekes, pörgős, máskor meg teljes agyhalál, hajtás, stressz.

De alapvetően szívesen csinálom, és nem úgy megyek be hogy "na még egy szar nap...". Otthon sajnos elég lusta vagyok, olvasgatok, filmezek és el is megy az este.

Gyerekkoromtól fogva az egészségügyben szerettem volna dolgozni, ez meg is valósult. Sosem gondoltam volna, hogy az emberek iránti szeretetem és empátiám ilyen mértékű gyűlöletté és rosszindulattá fog válni. A betegek önzése, egymás iránti nemtörődömsége, a "nekemezjár" hozzáállása és a hálátlansága(NEM a hálapénzre gondolok) sajnos hasonló viselkedést eredményez nálam. Régebben hajtotta vágy, hogy másokon segítsek. Elkeserít, hogy utálom a munkám, máshoz nem értek, és még ráadásul egy tanulmányi szerződés miatt lépni sem tudok. A fizetésből megélni nem lehet, hogy legalább a magánélet kárpótoljon. Gyermeket szeretnénk 3 éve, de amíg itt dolgozom úgy érzem nem fog összejönni. Viszont innen kiszabadulni csak egy bébivel tudnék (gyes). Szóval ördögi kör. Még csak 30 vagyok, de 60-nak érzem magam.

Szabadidőmben sokat olvasok, férjemmel vagyok, sportolunk, főzőcskézünk.

Én egy igazi munkamániás vagyok, sokszor még álmomban is dolgozok :D Minden vágyam volt fogyatékosokkal foglalkozni, és ezt is csinálom. Társasági életet inkább hétvégén élek, munka után csak hazamegyek pihenni, ha épp nincs elintéznivaló pl. vásárlás. Szóval a munkámmal tökéletesen elégedett vagyok, minden percét élvezem :)

22/N