Legszívesebben leütném a munkatársamat, hogy kicsit csend legyen. Mit tehetnék?

Szünetről: csodálkozva néz, ha én közlöm, hogy nem megyek velük kávézni, mintha valami baromi nagy meglepetés lenne.

Rádiót online nyomják be, a neten keresztül, a gépükbe belépni sem tudok, így nem tudom meghekkelni. Bár a rádió értelmét abszolút nem értem, épp olyan hangerőn megy, hogy síri csendben lehet csak érteni belőle valamit, én csak arra tudok gondolni, hogy félnek a csendben, így bekapcsolják, hogy arra az esetleges pár másodperces csendre is legyen egy kis alapzaj.

Igazad van abban, hogy hülyéktől nem érdemes szenvedni, de minden napom 8-16:30-ig olyan, mintha megkínoznának élve.

Sajnos elkeríteni nem tudom magam, mert nem valami tágas az iroda, a meglévő hely pedig kell a közlekedésre. Szemben a monitor szerencsére kitakarja a fejét, de a hangját így is hallom.

Ma kiderült, hogy értelmetlen lenne szólni neki, hogy maradjon csendben, mert nekik ez a légkör a megfelelő. Épp ma örvendeztek, hogy milyen jó, hogy náluk "van élet" és jó a légkör, mert máshol csak "ül mindenki magában, egymáshoz sem szólnak szinte". Tehát itt változásra nincs esély.

Hát csavarozgatni nem szeretnék egy rakás idióta miatt, na meg ha elkezdenék barkácsolni meg egész nap dalolászni, gondolom bepanaszolnának a vezetőség felé, azok meg kiraknának.

Nem is vagyok képes felfogni, hogy őket már az is zavarja, hogy nem fosom a szót egész nap, hanem dolgoznék - eleve ezért vagyok ott, bár ahogy elnézem ők a 8 órából jó ha 20 percet dolgoznak - , az fel sem merül bennük, hogy engem meg az akaszt ki baromira, hogy egész nap be se áll a szája.

Egyébként már jeleztem a főnököm felé még két hete - nekik más a közvetlen felettesük -, hogy szeretnék átülni másik irodába, aki azt mondta, nincs szabad hely, de majd körbenéz, hogy megoldható-e. Azóta nem történt változás, szerintem már el is felejtette, de persze ma már kérte , hogy küldjem el neki a munkámnak azon részét, amivel kész vagyok. Azt hozzátenném, hogy határidős feladatokat kapok, amikkel folytonos pofázás, vinnyogás és vihorászás közepette igen csak lassan haladok. Azt sem tartom kizártnak, hogy lettek benne hibák, mert egyszerűen így nem lehet koncentrálni, olyan érzésem van, mintha beültem volna egy pletykaklubba. Jelenleg úgy vagyok bele, hogy a próbaidő utolsó napjáig valahogy kibírom, addig keresek mást, de tovább nem. Majd ha rákérdeznek miért mondok fel, válaszul megmondom, hogy talán ezt a 4 embert érdemes lenne leépíteni és max. 2-t megtartani, mert igen csak ráérnek.