Legszívesebben leütném a munkatársamat, hogy kicsit csend legyen. Mit tehetnék?

Elhiheted, hogy én is odaszólnék, sokszor nem sok választ el attól, hogy kiosszam és otthagyjak mindent, csak hát amíg nincs más, addig se itthon ülök pénz nélkül. Még van 2 hónap a próbaidőből, optimistán állok a dolgokhoz, így abban bízom, hogy ez idő alatt találok mást. Igazából az is zavaró, ha másnak szövegel, mivel egymással szemben ülünk, tehát 2 asztal áll csak közöttünk, hangosan beszél, így akaratomon kívül is hallom, hogy a nap 99,9%-ában beszél/beszélgetnek munkán kívüli dolgokról. Eleinte próbáltam kizárni őket, mígnem beszóltak, hogy miért nem kapcsolódom be a beszélgetésbe, milyen csendes vagyok, így az is zavar, hogy én dolgoznék, de ők meg elvárnák, hogy cseverésszek velük, tehát már amiatt is frusztráltan érzem magam, hogy dolgozom a munkahelyemen. A főnök elvárja, hogy kész legyenek határidőre a feladatok, a munkatársak ezzel szemben elvárják, hogy tökéletesen illeszkedjem be közéjük, totál agyrém.

Hetekig bíztam abban, hogy hátha csak épp pangás van és majd változik a dolog, nekik is lesz feladatuk és nem pletykálnak majd unalmukban, de nem, történt változás, így a múlt héten elmeséltem rokonoknak, barátoknak, hogy mi megy a munkahelyen, nem akarták elhinni. Így azon gondolkodom, hogy felveszek egy 20 percet hangrögzítőre és lejátszom a hitetlenkedőknek. A másik ötletem, hogy egy "témalistát" készítek, amin mondjuk fél óránként fogom vezetni, hogy mi a téma épp, csak úgy a poén kedvéért, például pénteken az 1. számú szöveggép nagyjából fél órán át taglalta, hogy aznap megy fanszőrgyantáztatni, milyen fazon lesz, mennyire fél, magának miért nem tudja megcsinálni (pl. középen a "p.csíknál" ki kell fordítania, hogy sikerüljön, stb.) Lehet, hogy én vagyok prűd, de munkahelyen ilyet taglalni, számomra totál abszurd. /esetleg a felmondásnál majd átadom a HR-es részére, hogy lássa nem munkaügyben pofáznak álló nap/.