Hogyan álljak így munkába? 16L

Az ilyen degenerált, pszichopata tetvek miatt van ennyire összetörve szegény lány, mint te, drága 82%-os.

Minden alkalmat megragadsz, hogy belerúghass egy elesettbe, igaz? Magyar vagy, le se tagadhatnád.

Próbálj összehaverkodni munkatársaiddal. Hátha szárnyai alá vesz valaki. És még örülsz is, ha nap mint nap találkozol vele.

Esetleg kitanulhatnál valamit, amit távmunkában lehet csinálni. (Programozás, fordítás), így kevesebbet kéne emberek közé járnod.

Válassz olyan pályát, ahol a gyakorlat megszerzése után vagy legalább a saját részed önállóan tudod csinálni, vagy egyenesen otthonról tudsz dolgozni.

Miért nem lettél magántanuló?

Rengeteg féle munka van, biztosan találsz hozzád illőt!

ne haragudj hogy ezt mondom,de a szüleid nagyon elcseszhettek valamit kiskorodban...ahogyan nálam is.én is pánikbeteg vagyok,ugyanezeket a szindrómákat produkáltam (egyet kivéve,10 éve nem hánytam szerencsére mert fóbiám van tőle).én is rosszul lettem,szédülni kezdtem,remegőgörcs állt belém ha csak boltba kllett menni(hozzáteszem a barátommal mert egyedül sehova sem tudtam menni),életképtelen voltam,ahogyan az egyik válaszoló is írta: természetes kiválasztódás,a gyengéje elhullik...Borzalmas időszak volt,nem telt el úgy egy perc,hogy ne rettegtem volna valamitől.Mindentől és mindenkitől (a kedvesemet és a szüleimet leszámítva) féltem és mivel hányásfóbiám volt,folyamatosan attól rettegtem hogy hányni fogok vagy hogy valakit hányni látok...ha már csak ezt a szót kimondták majdnem rosszul lettem...szerinted? Azt hittem hogy ez idővel csak rosszabb lesz...aztán észrevettem,hogy teljesen kikészült ettől a barátom,mindig egy jókedvű,mosolygós,életvidám ember volt,most meg pont az ellenkezőjévé tettem.Engem ez segített át az egészen.Összeszedtem magam és napról-napra jobb lett! Átgondoltam hogy mi(k) lehet az oka ennek az egésznek,például,hogy kiskoromban nem voltam kellőképpen szocializálva és már oviban is féltem a gyerekekkel játszani,az asztal alatt nyomtam egyedül.Sok minden nem volt megmagyarázva számomra és ezáltal a világról alkotott képem is olyan lett amilyen,főleg hogy keresztény családban nevelkedtem és kur*ára félretájékoztattak az egész élettel kapcsolatban és abszurd mesékkel butítottak (csoda h nem sorvadt el az agyam)...Most hogy felnőttem,kaptam észbe hogy rohadtul nem ilyen az élet mint ahogyan azt én hittem...mindig mindent megcsináltak nekem,megoldottak helyettem...De nagyon eltértem a lényegtől,tehát igen...nekem ez segített hogy tulajdonképpen ez az én testem,az én agyam és ÉN döntöm el,hogy mit hogyan lássak,hogy gondolkodok-e vagy sem mert ez a viselkedés,ez a hozzáállás a fejlődés szempontjából nem fenntartható! Úgyhogy eldöntöttem,hogy igen is ha lemegyünk boltba akkor végigállom a sort nem rohanok ki stb...végülis mi a legrosszabb ami történhet?-hányok?elájulok? és akkor mi van...bele nem halok...Úgyhogy le is menetem és akármennyire rossz volt és úgy éreztem hogy mindenki összenyom,akkor is végigálltam a sort,.A barátom végig fogta a kezemet és beszélgetni próbált,akkor egy kicsit elterelje a figyelmemet.Sikerült is neki :) Aztán napról-napra olyan kúra szerűen,bementünk a városba sétálni(holott nem bírtam még sétálni sem az emberek között) és egyszerűen nem foglalkoztam senkivel csak barátommal és magammal.Aztán egyre jobb lett..megszoktam.Most már ott tartok,hogy tegnap is egyedül mentem le a boltba :D mert a kedvesemnek dolgoznia kell nekem meg muszáj főznöm,éhen nem halhatunk...

Egyébként ezt is megértem hogy rosszul vagy ha suliba kell menned,vagy hogy mi lesz majd,mert dolgozni muszáj...Tudod kedves Kérdező,egy olyan világban élünk ahol fizetned kell azért,hogy élhess! Itt nem számít hogy Te ki vagy,nem számít a valódi tudás...az számít ki mennyire nyal mélyen a fölötte álló személy seggébe.Sajnos tenni kell azért,hogy életbe maradjunk.Eleve az oktatási rendszer egy katasztrófa,a gyerekeket nem élni tanítják meg,az ÉRETTségi sem a tudást tükrözi.Szerintem az alapfokú műveltségnek sem arról kellene szólnia amiről szól. Lehet töriből,irodalomból vagy bármiből penge valaki...és? mit kezd vele?Valóban tudás ez?Hasznos ez valamire? Ha összeomlana ez a rendszer (ami tökre benne van a pakliban mert ez a pénzalapú "gondolkodásmód" szintén nem fenntartható) hiába tudná a Petőfi verseket,de azt lehet hogy nem tudná,mit kell olyan esetben csinálni ha nincs kórház,meg gyógyszertár és bármi nyavajája van,vagy megsérül.Vagy hogyha boltok sem lennének és mindenről magának kellene gondoskodnia.Gondolj a fiatal generációra,borzalmas hogy mennyire nincsenek tisztában sok mindennel,holott nem az ő hibájuk.Az idősek is papolnak,hogy jaaj ezek a mai fiatalok így meg úgy...hát ki az isten "nevelte" őket?Kik formálták ilyenné ha nem ők? Szóval teljesen megértelek! Lehetne ez egy olyan világ is ahol nem lenne egyenlőtlenség,mindenkinek meglenne amire szüksége van,a technológia is van olyan fejlett már hogy dolgozni sem kellene,vagy legalábbis nem ennyit és nem ilyen módon mint most.És lehetne tovább fejlődni...csodaszép hely lehetne ez a bolygó! De sajnos amíg ez így megy tovább nem lesz pozitív változás.Pont valamelyik nap ültem a kocsiban a parkolóban és láttam ahogy egy fiatal srác sétál el előttem és a szemetet,csikket szedegeti a földről,talált pár szem ropit amit valaki (gondolom) leejtett és azt ette meg...komolyan mondom a sírógörcs elkapott...valaki meg a nemtudom hány millás kérójában kínjában nem tuja hogy hova tegye a pénzét,vagy hogy milyen full fölösleges dologra pazarolja el...undorító!Persze erre is sokan mondják,hogy akkor menejen el dolgozni,keressen munkát! Igen? amikor még egy szaros árufeltöltőnek vagy egy takarítónak is érettségi "szükséges"...dehát ez van nem tudunk mit tenni,vagy elfogadod vagy beletörődsz...Én is beletörődtem mert elfogadni nem tudom. Megpróbálom a lehetőségeimhez mérten a legtöbbet kihozni a dolgokból és boldogulni,ahogy tudok.A barátom nagyon sokat segített nekem ebben,mellettem volt mindig! Nem tudom Neked van-e valaki aki ugyanígy kitartóan menne veled és segítene neked.De ha más nem,akkor Magad miatt szedd össze magad,gondold át az egészet,hogy mitől félsz és hogy a legrosszabb esetben is mi az ami történhet.Hátha túlteszed magad ezen az egészen.és kérlek szépen hagyj fel a gyógyszerek szedésével! Valahogy szépen fokozatosan csökkentsd az adagot,azt mondod úgysem használ! Inkább gyógynövényekkel,gyógyteákkal próbálkozz.Azok legalább hatnak,ha lassabban is de tényleg hatnak nem úgy mint a sok szar vegyszer,hogy elkezdesz egyet szedni de annak egy esetleges mellékhatása kimutatkozik nálad,na akkor arra is szedsz majd valamit meg arra is...és meggyógyítani egyik sem fog csak fiatalon gyógyszerfüggővé válsz...de mindegy is ,nem akarok még az "orvostudományba" is belefolyni...csak ennyi hogy inkább teázgass :) Nekem például az egyetlen kikapcsolódás,feltöltődés,hogyha kimegyek a természetbe az erdőbe sétálgatni,nyársalni a barátommal.Nem tudom Te hogy állsz az ilyesmihez,és azt sem hogy mennyire nagy városban laksz,de hátha neked is jót tenne hogy kimennél,akár valakivel akit szeretsz és nem érzed magad frusztrálva ha vele vagy,vagy akár egyedül.Olyankor én is el tudom engedni a béna mindennapokat,amikor kimész a természetbe,tényleg olyan helyre ahova a kutya se megy ki...és csak élvezed hogy kint lehetsz,olyankor észreveheted a szép dolgokat és tudsz örülni is neki.Élvezni hogy nem kel most semmit csinálni csak azt amihez kedved van,nincsenek körülötted emberek,nem befolyásol semmi.Én ilyenkor annyira feltöltődöm...pedig egy fél éve még azt hittem hogy soha sem leszek már boldog és soha nem fogok örülni semminek. De hidd el valójában Rajtad múlik! Sajnos az élet kihozhat belőled és rengeteg emberből olyan fajta stresszt,mindentől való folytonos rettegést, amit már egyszerűen nem tudsz kezelni,mert folyamatosan csak lehúz sok minden,töltődni meg nem tud az ember mert minden fontosabb...a suli,a munka,a hivatalos dolgok intézése,a kötelességeknek eleget tenni,megfelelni másoknak, akkor már önmagunkat is elnyomjuk holott úgy sem lehet megfelelni mindenkinek és az a durva hogy nem is kell! Kérlek próbáld meg összeszedni magad és legyél határozott magaddal szemben!Hidd el márcsak saját magad szemében nősz majd akkorát hogyha sikerül ezt leküzdened (és hát mért ne sikerülne? a Te agyad,Te döntesz,senki más) ez egy nagy adag önbizalmat és csupa pozitív dolgot vonz maga után ami szintén csak több kitartást tud adni Neked! Sok erőt kívánok és őszintén remélem hogy valamivel tudtam segíteni! :)

21L