Olyan nehéz, mit csináljak? Hamarosan befejezem a sulit és eljön az idő, hogy munkába álljak. Csak az a problémám, hogy 2 éve távkapcsban élek a párommal és döntenem kell a szüleim és közte. (lent bőven)

Mindenkinek ki kell repülnie egyszer a szülői fészekből. Nagyon jó, hogy ilyen szeretetteljes, támogató háttered van, de egyszer el kell kezdened önálló életet élni. Ha úgy érzed, hogy a párodban meglelted azt az embert, aki nélkül nem tudsz élni, akkor költözz hozzá. Ő lesz az új családod, ettől még ugyanannyira szeretheted a régit, de már az újnak kell az elsődlegesnek lennie, hiszen jobb esetben vele töltöd el az életed hátralevő részét, nem a szüleiddel. És az internet fénykorában a kapcsolattartás sem gond. Webkamerás skype, és majdnem olyan, mintha ott lennének veled. Havonta egyszer pedig hazalátogatsz majd, gondolom.

Én egy fokkal könnyebb helyzetben voltam, mert 14 éves koromtól kollégista voltam. Így fokozatos volt az elszakadás. A férjemmel 5 éve élünk együtt, azóta 1-1,5 havonta járunk haza hol hozzájuk, hol hozzánk. Ez az élet rendje.

Csatlakozom az előttem szólóhoz!

Én a te helyedben azt csinálnám, hogy a 2 hét itt, 2 hét ott-ot, eltolnám 3 hét a párodnál, 1 hét otthonra. Aztán csak pár napra.

A szülőktől való elszakadás mindig nehéz, de szükségszerű! Adja isten hogy minél később, de egyszer meghalnak, tehát az elszakadás így is, úgy is bekövetkezne. Akkor már inkább te irányítsd!

Nekem is nehéz volt.Köztünk is volt 200km távolság.

De én költöztem hozzá.

Igaz kicsit idősebb vagyok mint te , de attól nem volt könnyebb.Nem bántam meg mi már a 2-ik babánkat várjuk azóta:)

Sok sikert, és boldogságot.