A bunkóság ebben az esetben megengedett, elnézhető?

Van egy kollégám, nyugdíjas korú. Mikor oda mentem dolgozni, kedves volt velem, aztán állandóan panaszkodott, szidta a főnökséget, ellenük és a kollégáim ellen akart fordítani, egy idő után közöltem vele, fejezze be, mert nem vagyok kíváncsi ezekre ( na ekkor megsértődött és támadott, biztos melléjük álltam stb...). Egy idő után bunkón kezdett el velem beszélni, csapkodott, vagdalózott a közelemben. Volt hogy 15 percen át az üvöltözését kellett elviselnem, nyeltem, nem szóltam érte. Aztán egy ideig kedves volt. Mindig megkínáltam nasival, egyszer fogadtunk, vittem neki sört, egy kis ajándékot karira. Akkoriban még "normális" volt. Aztán pont karácsony előtt az utolsó napon olyan bunkón beszélt egész nap hozzám, hogy majdnem elsírtam magam. Sokáig tűrök, de ez az alak már kiborít. Mikor oda mentem valakihez és elmeséltem vmit, ő oda szólt és a"fas.zomat mit bla-blázol". Hát köpni-nyelni nem tudtam, pár napig egy helyen dolgoztunk. Úgy beszélt velem mint más a kutyájával sem. Én már annyira ideges lettem, hogy kiabálva közöltem, ha nem fejezi be, azonnal pakolok és haza megyek, mert nem tűröm ezt tovább. Azóta mérséklődött ez az állapot. De, ha valaki kérdez tőle valamit, ő már totál kiakadva bunkón válaszol. Utál ott dolgozni, csak panaszkodik. Múltkor szóltam a felettesemnek, csináljon vele valamit, mert nem bírom, nem tudok a munkára koncentrálni. Erre azt a választ kaptam, hogy nyelni kell mert idős, sok a gondja, meg kellene értenem. (nem tett semmit ez ügyben) Köpni-nyelni nem tudtam. Én az első naptól kezdve tisztelem őt, mindig kedves voltam vele. Sokszor gyomorideggel megyek be, mikor meglátom már kerülöm. Egyébként a többiek is.