Mit éreznének, hogyha önhibátokon kívül fárasztó állásinterjúkra kellene járni?

Bocs, de mégis mi a kérdés?

Állásinterjúkra járni?

Azt érezném, hogy: Talán most találok egy nekem való munkahelyet.

Gondolom az a problémád, hogy pofára meg rokonságra megy a "gratulálunk felvettük a céghez" szöveg.

Ez sajnos majdnem mindenhol így van.

Bocsánat, de én sem tudok kiigazodni a kérdésen.

Mi az, hogy önhibán kívül állásinterjúkra jár az ember?

Elbocsátottak, és munkát kell keresned, és ez zavar (mert nem érzed jogosnak),

vagy az a baj, hogy az állásinterjúk fárasztók és/vagy értelmetlennek találod őket?

És nem teljesen értem, a munkahelyi trécselés a fenti lehetőségekhez hogyan passzol.

Lehet én vagyok értetlen, de nem áll össze a kép.

Talán rosszul gondolom, de olyan érzésem van, mintha hirtelen írtad volna le a kérdést, hogy kiadd a gőzt. :S De sajnos így nem tudjuk követni a gondolatmenetet. Én legalább is nem nagyon.

Erről beszélek, hogyha önhibáján kívül van állásinterjún, akkor mi a fenének van ott? Nyilvánvaló hogy nem ez lesz a megoldás a problémájára.

Ott kell hagyni az állásinterjúkat a 3,14csába.