Iskolába vagy dolgozni járni a fárasztóbb? Szerinted melyik a fárasztóbb, melyik jár több stresszel? És miért?

Egyértelműen dolgozni. A diák akkor nem figyel és pihen az órákon amikor akar.

Nem fúrják egymást az emberek a munkahelyért stb...

Dolgozni.

Iskolában figyelsz az órákon vagy pihensz.

Ha figyeltél, akkor otthon már keveset kell tanulnod.

Akár még érdekes is lehet, pl. főiskolán, egyetemen, vagy szakképzésen, amit tanulsz.

A munkába sokszor belefásul az ember, ha sokáig ugyanazt kell csinálnia. Ráadásul a munka sokkal nagyobb felelősség.

Iskolában, ha kapsz egy rossz jegyet, majd kijavítod, igazából csak rajtad múlik.

Munkahelyen, ha hibázol sokkal komolyabb következmények lehetnek. Akár az állásodat is elveszítheted.

Nekem a suli sokkal rosszabb volt, mert mindig stresszelhettem a következő nap miatt, akár tanultam, akár nem.

Munkahelyen - ha túlórázni kell is -, munka végeztével nem kell többet a dolgommal foglalkozni, ráadásul kis túlzással akkor veszek ki szabit, amikor akarok.

Attól függ.

Nekem dolgozni kevésbé fárasztó. A suliban az osztálytársaim szurkálódtak, piszkálódtak, viszont az összes eddigi munkahelyemen rendesek voltak a kollégák. A suliból hazaérve estig tanultam, amit utáltam, a munkából hazaérve a párommal együtt megcsináljuk a házimunkát, megfőzünk, amit nagyon szeretek.

Az iskolában állandóan stresszeltem a vizsgák miatt, a munkahelyen, legalábbis azokon a helyeken, ahol én dolgoztam, nem volt ekkora stressz.

A suli mellett egyedül a sok szünet szól: nyári, őszi, téli, tavaszi. :)

Nekem a suli fárasztóbb volt és rohadt stresszes. Utáltam tanulni még ma is haszontalannak tartom. Minden reggel gyomorgörcs, hogy most melyik tanár fog szivatni. Nem voltam egy kedvenc mert látványosan nem érdekelt semmi. Tanultam persze suli alatt de mást, nem a tananyagot.

Munka sokkal jobb. Először is kapok pénzt amivel gazdálkodhatok. AZ érzés, hogy nem vagy senkire utalva megfizethetetlen. Végzek melóval azt csinálok amit akarok. Nem kell hétvégén is készülni mert nem megy a matek. Nem csesztetnek az osztály társak.

Sok ember olyan, hogy éppen az a legnehezebb, legstresszesebb, amit éppen csinál - és a múltra mindig nosztalgikusan emlékszik vissza, idealizálja, így könnyebbnek is tűnik a múlt. Igazából egy kisgyereknek is lehet ugyanolyan nehéz és felelősségteljes, stresszes a suli, mint egy felnőttnek a munkahely. Lehet, hogy egy felnőtt ezen nevet, hogy "iskola, áhh...", viszont amikor ő volt gyerek, ugyanúgy stresszelt a suliban is...

Igazából ahány ember van, annyi vélemény is van erről. Így én csak a magam nevében beszélek, úgy, hogy elfogadom, ha más másképp látja.

Szóval én 2 évet hagytam ki pár éve az egyetemből, mert nem volt pénzem és elmentem dolgozni. Azután visszamentem egyetemre. Nekem a tanulás az sokkal stresszesebb, mint a munka, szinte össze sem lehet hasonlítani a kettőt. Mert amíg tanulsz, bizonytalan vagy, a jövődet talányokban látod (majd talán ez lesz velem, talán az... és ez őrjítő egy idő után), ha jó végzettséget akarsz, a jegyeid sem mindegy, hogy milyenek. Folyamatosan dolgozni kell, az egész szabadidődet rá kell áldozni, stresszelsz, görcsölsz rajta, az ideg tép szét egy-egy vizsga előtt néha. Szoktak lenni vizsgáim, amikor az előtte való nap végig hasmenésem van az izgalomtól. Mert mi van, ha épp rossz tételt húzok? Hiába tanultam napokig. Ugyanez államvizsgán. Mi van, ha épp peches napom van? Elronthatom több éves tanulás nehezen felépített, kártyavárszerű építményét! Undorító ez a görcs, ez az izgulás. A másik pedig, hogy be vagy táblázva, mindent valamikorra meg kell csinálni, van, hogy egyszerre több dolgot is, és mindent osztályoznak... Utálom.

Ezzel szemben a munka az olyan, hogy inkább fizikai kihívás, mint lelki (lelki megterhelés is van benne, de sokkal kevesebb). Nekem csak annyi volt a kihívás a dolgozásban, hogy fel kellett kelnem reggel, amit utálok. De százszor jobban bírom ezt, mint görcsölni és szétizgulni az agyam. Aztán a munka végén hazamentem, és az enyém volt az egész nap. Nem volt az, hogy tanulnom kell, hogy ilyen meg olyan beadandót kellett írnom, hanem teljesen az enyém volt a délután. És a munka az nem a jövőről szól, hanem a mostról - ezt nem bírom elmagyarázni. Az egyetemen mindig talányokban vagy, hgoy majd lesz belőled valami talán stb. - amikor dolgozol, akkor pedig már ott vagy... Már alig várom ezt a megállapodást, hogy végre elkezdjek dolgozni és a karrieremet építsem. És az igaz, hogy olyan értelemben a munkában nagyobb a felelősség, hogy ha elcseszed, ki is rúghatnak. De és akkor mi van? Keresel más munkát. A suliban viszont, ha rosszul érettségizel, mert bal lábbal keltél fel, az örök életedben ott lesz a bizonyítványban.

Tehát a suli az oylan, hogy ott dől el a jövőd, ezért nagyobb felelősség van igazából rajtad. A munkahely az már a jövőd, ott már nincs mit alakítani. Persze ott az a stresszes, hogy ha családod van és kirúgnak, mit csinálsz? Mi van, ha nem találsz munkát, miből élsz meg? Ezek nagyon súlyos kérdések. De a kérdés nem a munkanélküliségről szól, hanem arról hogy stresszes-e, ha van munkád...

Én az utolsóval értek egyet. A munkahelyen könnyebb hibázni, nem kettest kapsz, hanem kirúgnak. De akkor keresel egy másikat. Az iskolával ezt nem teheted meg, ott az a bizonyos jegy csak kínszenvedéssel javítható, áldozatok árán és nincs érte kézzel fogható jutalmad.

Egyébként szerintem egyik sem nehezebb. Én mindkettőt csinálom és mellette rendszeresen sportolok. Szociális életem hétvégente van. Na így már stresszes.