Mindenki stresszel amiatt mert dolgozni kell minden nap, és nem marad ideje semmire?
Engem nagyon stresszel az, hogy minden nap fel kell kelni és ledolgozni azt a 8 órát, mintegy életünk javát a munkahelyen töltve. Nem maga a munka okozza a stresszt, hanem ez az életstílus, hogy úgy érzem kényszerítve vagyok egy olyan életre amit nem magam választottam. Úgy érzem, hogy nem vagyok szabad ember és emiatt mindig feszült vagyok és levert. Hazaérek 6-ra, kaját készítek, kajálok, elmosogatok és máris 7 óra és fáradt vagyok. Az alatt a 3 óra alatt semmi érdemlegeset nem lehet csinálni, jól sem tudod érezni magad hiszen fáradt vagy. A hétvége ugyanez, elvégzed a ház kitakarítását, bevásárolsz, felhívod a családodat, rokonokat, barátokat és máris eltelt, és még csak ki sem tudtam magad pihenni.
Van akinek ez az életstílus nem okoz semmiféle problémát. Valahogy nagyon hiányoznak az egész napos henyélések mint azt egyetem alatt tettük. Sokat tekeregtünk, szórakoztunk és valóban az élet élvezetéről szólt minden. Munka mellett lehetetlen élvezni az életet. CSodálom, hogy nem depressziós minden ember.
válasza:Jelen! Egyetemista vagyok, és mellette teljes állásom van. Én szeretem a munkám, de áldanám az eget, ha egyszer végre hazaérnék hatra, vagy tudnék aludni nyolc órát... Ja, és én nagyon max. szájhúzogatva kapok szabadnapot, ha egy vizsgára kell tanulnom, de én mindig ugorjak, ha a kolléga meg akarja nézni, ahogy a gyereke csetlik-botlik az iskolai előadáson, mert nekem nincs gyerekem, tehát szerintük automatikusan időmilliomos vagyok, meg a nyomorult iskolák se lennének képesek estére rakni a szülőknek is szóló dolgokat. A hétvégém meg kimerül abban, hogy megtanulom, amit hétköznap nem tudtam, véééégre elmegyek edzeni, aztán ájultan alszom.
Mikor nyáron "csak" dolgozni kellett, akkor kisebb csodának éltem meg, hogy szabad délutánjaim vannak, meg szeretem is a munkám, szóval inkább az egyetemet hagynám a francba, de tudom, hogy akkor elszúrnám a jövőm.
válasza:
válasza:23
Hát ez az, túl sokat várnak el alapból (40 óra minimum) és még az ebből származó jövedelem ráadásul csak az alapszükségletek biztosítására elég. Nem lehet nagyobb célokat kitűzni, csak ha valóban még ennél is jóval többet dolgozol, de az hosszú távon leépít és végül munkaképtelenné válsz. Ezért költöztem ki külföldre már 5 éve, 8 órát dolgozok ülő munkát, viszonylag oké, de mint mindenből, a jóból is megárt a sok. Nem lehet valamit annyira szeretni, hogy napi 8 órát csak azzal foglalkozz. Azért egy embert több minden érdekel, több dolgot meg szeretne ismerni, nem csak egy adott területet. Ezért nem hiszem hogy létezik olyan, hogy szereted a munkádat, mert ez az érzés úgysincs meg folyamatosan, egy adott pillanatban úgyis eleged lesz belőle, elvégre munka.
A külföldi jól fizető állás sem indokolja az életünk javának munkával való eltöltését egyébként, egy ideig élvezed, hogy gyűlik a pénz, de aztán ráeszmélsz, hogy önmagában semmit nem ér.
Szóval szerintem többet ér a szabadság mint a sok munka és sok pénz.
válasza:Egy dologgal nem értek egyet: szerintem igenis van olyan, hogy szereted a munkád. Én szeretem az enyémet. Már régebb óta ezt csinálom, azért iratkoztam be egyetemre, hogy többet tudjak nyújtani, tudjak fejlődni. Pedig az én munkaköröm nem a klasszikus 8-4-ig iraodában ülünk dolog, de ha összeszámolom, heti 40-60 órát foglalkozok ezzel. És tényleg imádom, de mikor épp a hatvanórás periódusnál vagyunk, akkor egy kicsit soknak érzem, leszív, kimerült vagyok.
Viszont ha nem szeretném, nem tudnám ezt csinálni még fáradtan is, maximális erőbedobással.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!