Mindenki stresszel amiatt mert dolgozni kell minden nap, és nem marad ideje semmire?

Ne is mondd, kérdező! Mintha a saját soraimat olvasnám!

Amíg nem volt munkám, nem volt pénzem sem, de legalább volt szabadságom, életem.Most van munkám, pénzem még mindig nem érzem hogy sokkal több lenne , csak most már életem sincs.Pedig nem is kell mindíg ledolgozni 8 órát.Nálunk akkor van vége a melónak, ha minden kész.Szóval van, hogy 5-6 óra és szabadulok haza, a munkahelyem otthontól 10-20 perc gyalog.5-kor kelek, munka után még beugrok vásárolni (ha birok),aztán ha még főzni is kell, vagy valami házimunkát, ezeket igyekszem rövidre fogni, gyorsan összecsapni, de így is már késő délután, mire minden otthoni teendő is megvan a meló után.Utána már se testi, se lelki energiám nincs ahhoz, hogy valami értelmeset csináljak, amit szeretnék, netán társasági életet éljek.Társat keresnék, de így?? Leterhelve, semmi szabadidővel?? Idegbeteg vagyok ettől a rabszolgaélettől, a lakás repül, nincs időm az otthonomra, pedig szeretném.Veszekedés itthon, mert szétvet ezek miatt az ideg.Esténként már csak arra marad idő, hogy bambulok kicsit agép előtt, olvasgatok, aztán mars az ágyba, mint az ovisok, mert hajnalban kelni kell.

Csak azt nem tudom, ha ennyien stresszesek a munka miatt és utálják az egészet, miért nem találnak ki valami más rendszert? De amúgy érdekes, a 80-as években nem így volt.Emlékszem, munka , iskola után még mindenkinek volt ideje csavarogni, átmenni rokonhoz, szomszédhoz, barátokhoz.Nem voltak ilyen stresszesek, begubózottak az emberek.Az a baj, hogy a mocskos rabszolgatartók egy emberrel végeztetik három másik munkáját.Túlhajszoltak a dolgozók.Hosszú a munkaidő.

Ja és baromira stresszel, hogy mióta dolgozom, még egészségesen étkezni sem tudok, mert vagy rendelek, vagy eszek zacskósat, ha gyorsan akarom megoldani az étkezést.Ez baromi egészségtelen egy dolgozó embernek.Ha egészségeset akarok enni, akkor hulla fáradtan még rá kell magam szánni, hogy főzögessek órákon át.

Ha szeretném a munkám és a magam ura lennék benne, mondjuk, mint vállalkozó, akkor biztos nem lenne terhemre ennyire.De így nem csak magamnak termelem a hasznot.Nagy részét a főnök nyeli be.

Jelenleg én most nem stresszelek mivel itthon vagyok, bár igaz, hogy én még csak 21 éves vagyok, és képbe jön még a továbbtanulás lehetősége is. De én is irtózom ettől az egésztől, eddig egy évet dolgoztam főállásban, és alig volt valamire időm, pedig nekem se család meg ilyenek (bár igaz utazni viszont kellett).

Igazából nekem nincsenek is ilyen nagy terveim, nem tervezek se családot, se gyereket, nem kell nekem nagy ház meg nagy utazások, még autó sem kell, viszont cserébe több szabadidőm maradjon valami egyszerűbb munka mellé. És ezt kb senki sem érti meg a környezetben, mindenhol a főállású munkahely, nagy presztízs karrier vonalon vannak, meg persze mellé autó, lakástakarék, nagyutazások akármi...

Bár volt egy kollégám aki kb mindehol csak 3 hónapot dolgozott, közte meg ugyanannyit pihent, meg alkalmi munkákból élt, úgyhogy elvileg csak nem lehetetlen :/

De aztán majd úgyis elválik mit hoz a jövő, még fiatal vagyok, most van egy kis megtakarításom, szóval nem anyum terhén élek, aztán majd keresek megint valami, lehetőleg részmunkaidős melót. Vagy pedig kitanulok valamit, ami érdekel, és amivel fent tudnám tartani az ilyesfajta életstílusom.

Olvass utána az early retirement-nek. Magyarországi képviselője a 30-as nyugdíjas.

https://www.youtube.com/watch?v=2_LO6nAIh-g

16-os, fogorvosoknak 8-11-ig? Melyik bolygón? :D

Esetleg külföldön. Két fogászati asszisztens ismerősöm is van, az orvosaikkal együtt minimum napi 10 órát dolgoznak. Csak nem egy fogászaton, hanem járkálnak egyik rendelőből a másikba. Pedig magánban dolgoznak...

Nem mindenki, én pl elégedett vagyok.

TE is egyetemet végeztél, szóval talán van lehetőséged feltételezem olyan helyet keresni, aminél nem érzed robotnak vagy "megin8órának" a napjaidat.

Az 1. munkahelyemen sz_ar pénzért dolgoztunk, de a csapat mindent kárpótolt, ott azért nem éreztem munkának a munkát. ( pedig hálátlan munkakör volt.. mégis szerettem amikor pedig kiégtem, léptem.)

Belefutottam pár sz_r helyre, és szenvedtem is sokat.

Nekem ez az életmód nem megy. Nekem kell, hogy értelmét lássam annak, amit csinálok, ami több annál, hogy 8óra.

Így ott is hagytam ezeket a helyeket hamar, mert nem voltam boldog, finoman szólva.

Most, a 2. hosszabb munkahelyemen szeretem a munkámat, nem is kívánhatnék jobbat, hamar eltelnek a napok, sőt az egész év hamar elment. Szeretem az itt lévő embereket is, mert az ő társaságuk is sokat dob rajta, hogy jól teljen egy nap.

Persze tudom,nem mindenki teheti meg, hogy azt csinálta, amit szeretne. Anyám pl soha nem tehette meg.

A szabadidő felhasználásról meg annyit, hogy az emberek nagy része eleve rosszul osztja be az idejét. - De én is ilyen vagyok, mondjuk igyekszem rendszert vinni bele.

Egyébként meg azért nem siratom a szabadidőm, mert amikor munkanélküli voltam itthon hónapokat, akkor is elment egy nap, akár a semmittevéssel is.

A hévégék, szabadnapok, pl elegek a pihenésre, pláne ha te 8 órát dogozol és cső. ÉS nincs se stressz, se túlóra sem, ahogy írod..

Simán lehet hobbizni, új dolgokat kipróbálni, de a te bajod az, hogy eleve monotonan töltöd az idődet

("A hétvége ugyanez, elvégzed a ház kitakarítását, bevásárolsz, felhívod a családodat, rokonokat, barátokat és máris eltelt, és még csak ki sem tudtam magad pihenni. )

Pihenj, ha pihenni vágysz,, ha pedig szórakozásra, a barátokra, akkor mozdulj ki és hívd ki őket.

Néha elég ha máshogy töltöd 1-1 napod, vagy újdonságot viszel a hétköznapokba, netán kimozdulsz.

Legtöbbünk így dolgozik, - van aki többet is, mint 8 óra-, mégis van ideje arra, amit szeretne. A belustulás a legnagyobb ellenség ilyenkor, nem a 8 órás elfoglaltság.