Bántana az hogy ha az új munkahelyeden a kollégák eléggé utálatosan viselkednének veled?

Hogy a fenébe ne

Úgy nem is lehet dolgozni rendesen, ha látványosan kiutálnak

Én tök normálisan mentem oda dolgozni 3 honapja.... bemutatkoztam, figyeltem stb stb.

Most már elkezdtek hatam mögött dumalni. Nem erdekel elhataroztam, hogy valtok.... nem vagyok hajlando ilyen legkorben dolgozni ... ilyen embereket ugysem lehet megvaltoztatni mar....

Persze, hogy bántana.

De miért ilyenek?

Otthagynám őket és a szülői háznál újraindítanám a gazdaságot vagy külföldi munkát keresnék.

Fősuli kollégiumban találkoztam olyanokkal akik valakiket mindig piszkáltak. Betegség miatt évet halasztottam, addig a szülői gazdaságban életem legszebb napjait töltöttem. Plusz raktam a meglévő megtakarításhoz és saját garzont vettem, abban lakva folytattam a sulit a következő évben. Soha többé nem volt egyiknek sem bőr a képén a szemem elé kerülni. Pedig tettem volna nekik való javaslatot, például a gazdaságos szántásról, emberi erővel, természetesen az ő nyakukba téve az igát.

A legprimitívebb, egy számjegyű IQ-val rendelkező bunkoszauruszokkal a sorkatonaságnál találkoztam. Aki jól nevelt diplomás volt és tudták róla hogy nem üt vissza, az jó célpont volt a piszkálásra. Csakhogy rövid idő alatt egyre jobban előléptettek és rajparancsnok is lettem. És például alegység ügyeletesként parancsok kiadása volt a dolgom, meg hát a puha ágyon történő heverészés. Míg ők 24 órás szolgálatban gályáztak nem éppen irigylésre méltó munkákat végezve. A műszakuk után úgy másztak be a körletbe a kimerültségtől és pisszenni sem volt erejük nem még valakit piszkálni.

Ez mindig bevált az élet minden területén, hogy a munka és az iganyűvés azoké legyen akik túl sok erőt éreznek mások bántására.

Hát figyelj ha jó lenne a pénz akkor nem érdekelne, elviselném.

Most ilyenért nem lehet szólni, mit tudsz csinálni, vállon vered őket, érted?

De ha gyenge a credit akkor lépnék lefele.

Mondom, pénztől függ.

Amikor a céghez kerültem rögtön középvezető lettem pályakezdőként. Ez megadta az alaphangulatot. Fél év úgy telt el, hogy mindenki ott tett alám, ahol tudott, én pedig volt hogy sírva jöttem haza. Újabb félév után elment a kolléganőm, aki hasonló beosztásban volt, mint én. Nagyon bökte a csőrét, hogy 25 évesen értem el azt, amit ő 50 évesen, ez egyértelmű volt, de számomra ezt követően jött a meglepetés. Mindenki elkezdett nyitni felém, beszélgetni velem... Azóta viszonylag jól kijövök mindenkivel és a rólam terjesztett rosszindulatú pletykák sem jutnak vissza a fülembe direktbe, így sokkal jobban érzem magam a cégnél. A témám lecsengett szerencsére és a nyakamat teszem rá, hogy a kolléganőmnek nagy szerepe volt abban, hogy úgy állt hozzám mindenki, ahogy...

Mindenesetre minden fagyi visszanyal. Amikor a főnököm felmondott, elsőként akart visszajönni a helyére. Pechére megkérdezték tőlem mit szólnék, ha visszavennék. Élből elutasítottam a vele való közös munkát a legkisebb bűntudat nélkül. Ráadásul nekem adták a posztot.

Én azt gondolom mindenhol vannak rosszindulatú emberek és mindenhova baromi nehéz beilleszkedni. Ha fél-egy év után sem úgy néz ki, hogy változna valamelyest a helyzet, akkor le kell lépni. Én nagyon örülök, hogy kitartottam annak idején, de visszagondolva a régi dolgokra, el sem tudom képzelni hogy voltam képes annyi sz*rt lenyelni. Ma már szeretek bejárni a munkahelyemre, de ezért nagyon keményen megdolgoztam!

Nem. Megszoktam, hogy vannak "ilyen" emberek(?).

Lehet, hogy okuk van rá.