Milyen érzés ha a munkahelyeden semmibe vesznek, lenéznek stb? bántana vagy nem foglalkoznál vele?

Nem foglalkoznék vele, persze ha jó a pénz!

De most komolyan ha keresek mondjuk 100.000 nettót és még beszólogatnak, vagy meg se köszönik a munkám lépnék le mint a huzat.

De ha kapnék mondjuk 7-800 bruttót azt mondom kit érdekel, fizessenek ki és nem foglalkoznék velük.

Más tészta hogy ha általában semmibe veszik az embert annál a munkahelynél előbb utóbb lesz valami, és nem jó az biztos. Valami balhé, tömeges kirúgás vagy vezetőket kirúgják vagy jópár beosztottat.

Amiről írsz, az EGY HELYZET! Elhiszem Neked, de mindig kettőn áll a vásár. Gondold végig az eseményeket, s talán találni fogsz olyan szituációt, ahol nem a leghelyesebben cselekedtél. Nem kell megalázkodni senkinek, de pl. a főnök kérését (mivel övé a felelősség, neki kell a feladatokat elosztani) a lehetőség szerint teljesíteni kell. Egy munkahely sehol sem lehet kívánsághangverseny, és bizony a beosztott mindig egy kicsit másodhegedűs, ez már így van az életben. Ha megaláznak, az más. Ha csak a munka elvégzését kérik (várják el) tőled, az természetes dolog. Persze az emberek stílusa eltérő, de hát így van ez az élet minden területén. Persze, ha nem látsz más megoldást, inkább próbálj meg beszélni az illetékessel a problémádról, aztán ha nem változtatnak keress Neked megfelelőbb munkahelyet.

Addig is: fel a fejjel!

Ötgyerekes család legkisebb tagja voltam; lánnyal kezdődött a sor, közöttünk három fiú és megint lány. :D Sajnos, gyerekkorunkban sok atrocitás ért minket, hogy c.gányok vagyunk (pedig világos a bőrünk meg a szemünk is :D) meg csórók is, nem fürdenek rendesen, mert kifogy a melegvíz és egyéb nyalánkságok. És restellem, de bevallom, akkor nagyon szégyelltem egészen érettségis koromig. Mikor fősulis lettem, már senki nem foglalkozott a családi hátteremmel, magamért szerettek. Amikor meg már dolgoztam, már kifejezetten büszke voltam magunkra. Nemrég végeztem a posztgraduálist nálam 8-10 évvel fiatalabb csoporttársakkal, de nagyon jól éreztem magam köztük, sőt még csodálták is, hogy két Kislány mellett és szegényes családból egyetemi végzettséget szereztem.

Kedves Utolsó! Őszintén sajnálom, ami az Édesanyáddal és a Nővéreddel történt. Bele sem merek gondolni, Isten mentse meg szegény szüleinket ettől. :(