Ti hogyan élitek meg az elutasításokat?

Nekem nagyon nagy szerencsém volt az életben. 12 évesen egy olyan szakmába szerettem bele, amiben nagy a szakemberhiány. Egyetemen (igaz, 2 év csúszással) megszereztem a diplomámat programtervező informatikus szakon, és hetente kapok állásajánlatokat, hogy menjek az X céghez dolgozni, mert szoftverfejlesztőket keresnek. Hogy őszinte legyek, én nem félek attól, hogy nem lesz munkám.

Engem eddig egyetlen egyszer utasítottak el, mégpedig a diplomaszerzés előtti évben. Akkor már csak két tantárgyam volt hátra, amire nem kellett bejárni, csak vizsgázni belőle. Szóval a napjaim nagy részét otthon töltöttem. A szüleim viszont addig csesztettek, hogy miért nem megyek már dolgozni, meg hogy mit ingyenélősködök, hogy úgy voltam vele, feladom azt, amit igazán szeretnék és Nyíregyházán, a lakhelyemhez közel próbálok elhelyezkedni, hogy ne kelljen albérletet is intézni. Beadtam egy nyíregyi céghez a jelentkezésem PHP fejlesztőnek, nettó 150.000 Ft-os nettó havi fizetésért. Kaptam egy próbafeladatot, ami frontend ("amit látsz") fejlesztésről szólt, holott én backend ("ami a háttérben történik") fejlesztésben vagyok jó. Megcsináltam legjobb tudásom szerint, erre a cégnél azt mondják, hogy ez így úgy szar, ahogy van. Én ezen a ponton nem is kerestem többet a céget. Így utólag belegondolva majdnem belekényszerítettem magam egy olyan munkába, amit utálok csinálni, ráadásul még jól meg is aláztam volna magam azzal a fizetéssel. Attól függetlenül elég rosszul esett a dolog.

Közben az egyik egyetemi ismerősömmel beszélgettem, pont felhozódott a munka, és hogy a cégnél, ahol ő dolgozik, keresnek .NET backend fejlesztő gyakornokot (ez volt a vágyam). Beadta az önéletrajzomat, megvolt az interjú, fel is vettek. Oké, nem kerestem sokat gyakornokként (havi nettó 85.000 Ft), de abban lett munkatapasztalatom, amiben eredetileg is szerettem volna. 4 hónap után azonban abszolváltam az egyetemen, és mivel már nem volt hallgatói jogviszonyom, megszűnt ez a munkám. A szülők persze teljesen kiakadtak, hogy "úristen fiam, mi lesz most veled, hogy fogsz te elhelyezkedni" - akkora tragédiának tartották a dolgot, hogy az már az én lelki világomat kezdték leépíteni. Ekkor azt hazudtam nekik, hogy sok helyre adtam be a jelentkezésem, holott közben csak egyetlenegyre. A LinkedIn oldalon keresett meg egy fejvadász cég vidéki .NET backend fejlesztői pozícióval. A 3 körös interjún átmentem, fel is vettek bruttó 350.000 Ft-ért + 30.000 cafeteriáért. Azóta is a csapat megbecsült tagjának érzem magam, és úgy hiszem, jó helyre kerültem.

23/F