Introvertáltak! Hogy élitek a mindennapjaitokat? Tudnátok valami bíztatót írni?

Engem is hivogattak a gimis volt osztálytársaim, amikor még megvolt ez az "örökké osztálytársak maradunk" feeling. Elmentem velük, végülis jó volt mert mindenkit ismertem és rajtam kívül csak lányok voltak, mivel 25 lány és 3 fiú volt az osztályban. Hívtak szórakozóhelyre is, oda már nem szívesen de 1-2szer elmentem, az nem tetszett. én is kitalálok mindenféle kifogást, olyan kellemetlen. miért nem tudnak megérteni az emberek? Azóta mondjuk nincsenek barátaim, akikkel összejárnék, csak olyanok akikkel szoktam dumálni facen (személyesen ismerem őket am)

Az elfoglaltságaim is olyanok amiket egyedül tudok csinálni, a lakást is és az udvart is úgy rendezem be, hogy ne kelljen elmenni strandra meg hasonló helyekre. PS4, biciklizés, edzés saját kondigépekkel, pancsolás a medencében, most tervezem a pezsgőfürdőt is. olvasok, sorozatokat nézek. szerintem nem is érdemes ebből kilépni, az ember úgy hozhatja ki magából a maximumot, ha mindent egyedül ér el. Én így állok hozzá. Sose zavar az egyedüllét, sőt...

Mintha magamat olvasnám. Introvertált vagyok én is és ugyanezek igazak rám, kivéve a hivatalos ügyintézést. Attól nem vagyok rosszul, legfeljebb várakozni utálok. Nem értem az embereket, bizisten. Nem tudom, valakit hogyan foglalkoztathat az, hogy mások mit csinálnak, mit tesznek, mondanak, hogy élnek. Engem nem érdekel mások magánélete. A legnagyobb problémám, hogy sokszor a saját családomnál is azt érzem, őket ilyen egyszerű, felszínesebb dolgok érdeklik. Jól megfigyelhető, ha pl. összeül a szűk családi kör névnapozni, szülinapozni, akkor unom magam, automatikusan távolba helyezem magam, mert engem nem foglalkoztatnak azok a dolgok, amik általában másokat. Nem beszélve a facebookos, netes megosztásaikról sem és az azon való csámcsogásról sem. Pl. munkatársaim közt is van jó pár ember, akinek mindenféle idióta témájuk van, csak az nem érdekli őket, hogy Mit keresünk itt a Földön, mi az élet célja és értelme, kik vagyunk valójában, miért így alakult ki a galaxisunk, multiverzumban élünk-e stb? Tehát engem mindig is jobban foglalkoztatott a nem látható, nem tapintható, nem érzékelhető, mint az, amit "elénk van tárva, mint valóság". Sokaknak elég az, amit látnak, hallanak, tapintanak. Arról fecsegnek órákig, napokig, hetekig. De ennek semmi értelme. Az a fő kérdés, hogy mit keresünk itt, kik vagyunk, miért élünk. Aki nem ezt kutatja, az szerintem elfecsérli az idejét, életét. Mellesleg ezért sem szeretek én sem társaságba járni, mert tudom, hogy outsider leszek, egyszerűen elunom magam sokszor. Bugyuta egy világ ez, bugyuta emberekkel. Tisztelet a kevés kivételnek. Tudok és szeretek is poénkodni, de eléggé fonák a humorom, többen nem értik, mint értik. Szeretek sportolni, vannak egyéni hobbijaim is (futás, bringázás, túrázás, olvasás, fotózás, főzés, kirándulás stb.), tehát nem vagyok unalmas, mert amúgy mindenről el tudsz velem beszélgetni, épp csak nehezemre esik felszínes small talk fecsegéseket megejteni. Szeretem a dolgaimat a saját ízlésem, időbeosztásom, elgondolásm alapján tenni, noha tudok alkalmazkodni, nem szeretem, ha mások diktálják az életemet, hogy mit hogyan tegyek. Szerintem nehéz így élni, befelé forduló személyiségként, ha nem a megfelelő környezetben vagy, ahol kibontakozhatnál. Az sem tetszik, hogy a legtöbb mikrokörnyezet kapodós, siettetős. Nincs idő és mód kibontakozni. Régebben írtam, ott sok mindenre rávilágítottam, amit amúgy nem mondhatnék ki, mert megutálnának az emberek érte. :D

Szerintem egy hasonló nővel tökéletes párost alkotnék, mivel alapvetően én is szeretek elvonulni a háttérbe, hogy ne is zaklassanak. Másrészről rühellek telefonálni, van, hogy olykor még barátoknak sem veszem fel. Tudom, hogy parasztság, igyekszem ezen változtatni. :)

29F

UI: Nem, nem igazán fogadnak el, általában igyekeznek megváltoztatni mások, én persze ezt elutasítom és elkerülöm.

Hát engem szerencsére nem b@$zog@t ezzel senki, mert alapból nem engedek magamhoz közel embereket. Van 3 barátnőm, közülük kettővel neten tartom a kapcsolatot, meg van a barátom, egyikőjük se jön ilyen hülyeségekkel hogy meg kéne változnom. A szüleimet kicsit idegesíti néha, hogy nem szívesen megyek rokonlátogatásra pl, de megszokták már, hogy ilyen vagyok. Ha valami random ismerős mégis elkezdené osztani az észt, magamban kiröhögöm és ennyi. Elvagyok magamban meg azzal a néhány emberrel, akiben bízom, meg akikkel egyáltalán lehet beszélgetni.

Te viszont ahogy látom, nem vagy túl elégedett. Nincs véletlenül szociális fóbiád? Kicsit az jött le az írásodból.

19/L