Introvertáltak! Hogyan éltétek meg ezt a tulajdonságotokat? Okozott-e komoly hátrányokat a társaséletben és a párválasztásban?

A társasági életben igen, máig is, mikor nem megyek el egy rendezvényre, úgy néznek rám, mintha másik univerzumból jöttem volna.

Társkeresést tekintve nem igazán volt gondom, viszont nagyon kevés lánnyal ismerkedtem meg. Ennek nem az introvertáltságom az oka, legalábbis közvetlenül nem. Közvetve talán úgy érvényesül, hogy nem mindenkivel ismerkedem -és ezt nem nagyképűen mondom. Ha látok az utcán egy csinos lányt, nem fogom leszólítani, de mondjuk ha egyetemen beszélgetek valakivel, és látom, hogy értelmes, nincs akadálya.

Persze lehet, érződik, hogy visszahúzódó típus vagyok, de nem jelent problémát.

Szerintem az introvertáltság pont abban mutatkozik meg, hogy pont leszarom, hogy okoz e ez bármilyen hátrányt a társasági életben...

Párválasztásnal pedig nem értem, hogyan okozott volna gondot, hiszen pont ez garantálta, hogy hozzám illő párt találjak..

Nekem ez a természetes, úgyhogy jól érzem magam a bőrömben. A társasági életem is pont megfelelő. Nem járok és nem is vágyom nagyobb társaságba, vagy rendezvényre. Persze megvan a magam szűk baráti köre, akikel beszélgetek és szórakozom. De alapvetően kiválóan elfoglalom magam egyedül és igénylem is az egyedüllétet.

Gond a párkeresés téren van. Ugyanis nehezen ismerkedem, lassan nyílok meg másoknak. Ebből kifolyólag nem is vagyok kezdeményező típus, ami férfiként nagy hátrány. Szóval mondhatom, hogy egyáltalán nem megy a párkeresés.