Miként élitek meg a munkanélküliséget, mióta vagytok meló nélkül? Ti is kilátástalannak érzitek a helyzetet?

Szia!

Pályakezdőként 8 hónapba telt, mire találtam munkát. Ott két évig dolgoztam, de kiléptem, mert a bőrt is lehúzták rólam. Ez idén történt. Egy héttel később már kezdtem Balatonon, ez egy határozott idejű munka volt. Másfél hónapja itthon vagyok. Egy hónapig próbálkoztam Ausztriában munkát találni. Nekem sajnos nem jött össze, viszont a páromnak igen. Ő már kint is van. Amióta itthon keresek munkát, állandóan gombóc van a gyomromban. Igyekszem elterelni a figyelmem, házimunkával, olvasok, vagy valamit ügyködök, de ilyenkor, este már semmi sem segít. Bár holnap lesz egy interjúm, de erről a cégről még csak rosszat hallottam. Anyagilag még február végéig nem lesz problémám, van tartalékom, de ettől még szörnyű érzés itthon lenni. Mivel a barátaim is dolgoznak, így nehéz találkozót összehozni.

A depresszió még nem ért utol, de lassan közelít. Mire megtaláltam az első munkahelyem, eléggé súlyos volt, a 2 évből az első fél évem arra ment el, hogy pszichológushoz jártam, sőt pszichiáterhez is elmentem gyógyszerért a pszichológusom tanácsára. Szerencsére nem kellett sokáig szednem.

Ismerős az érzés. 16 év munka után maradtam állás nélkül. Eleinte még nem voltam annyit kétségbe esve, tudtam, hogy a cégnek nincs sok hátra, így még aktív dolgozóként már nekifogtam állást keresni. Néhány hét után jelentkezett az első pánik, megtapasztalva az addig megélt kudarcokat. Cirka fél év alatt csúsztam szét teljesen. Odalett az önbizalmam, egy értéktelen senkinek éreztem magam, akit a felesége tart el. Gyakorlatilag bármilyen munkát hajlandó lettem volna elvállalni. Az "alja" munkákra sem kellettem, hiszen azokra ott vannak az iskolázatlan, primitívebb egyedek, akiknek még fizetni sem kell sokat, viszont tökéletes robotok, mert nem gondolkodnak. Na ez volt az utolsó döfés. Itt helyeztem magam fényévekkel lejjebb még a legbutább, iskolázatlan árokásónál is. Hiszen neki legalább van munkája, kell valakinek. Én is elkezdtem legalább otthon megcsinálni mindent, amit csak lehet. Főzés, takarítás, mellette a klasszikus férfimunkák is, igyekeztem legalább ebben hasznos lenni. De ugye ezért fizetés nem jár, így havonta legalább egyszer (de általában többször) eluralkodott rajtam a "minek élek, ha semmire sem vagyok jó?" - érzés.

A vakszerencsének köszönhetem, hogy sikerült elindítanom egy vállalkozást, amivel bár nem keresem magam degeszre, de legalább valamennyi bevételt már hoz és végre dolgozom!

Érzem, hogy már nem vagyok a régi, de lassan valamennyi visszaépült az elveszett önbizalomból és szűnőben van néhány kísérőtünet (magas vérnyomás, pánikrohamok, álmatlanság).

Sajnos -főleg ma- nincs recept arra, hogy miként lehet kivergődni ebből a csapdából, csak arra tudlak biztatni, hogy ne add fel, soha! Számomra talán ez lenne a fő mottó, erre jöttem rá. Öt év mélypont után derengett fel a remény. De azért már folyamatosan ott a félelem, hogy akkor mi lesz, ha egyszer ez valamiért megszűnik?

Tetszik a megfogalmazás: "Kezdek a saját agyamra menni!"

Én is így vagyok evvel! Túl sok időm van agyalni a hülyeségeken úgy érzem begolyózok.

A gondokat növeli a negyvenes korral járó problémák. Nekem romlanak a fogaim már alig vannak. Kihúzzák de pótlásra már nem telik. Állásinterjún tök szarul érzem magam ez miatt. Betegségeim is vannak, amik behatárolják a lehetőségeimet. Már nem szívesen végzek fizikai munkát.

A munkaügyi vagy hogy a fenébe hívják most egy nagy rakás ... Segélyt nem kapok, de együttműködési miatt járjak oda. Köteleznek közmunkára. Én nem vállalom el, nem seprek utcát! Menjenek a ..

Nem azért dolgoztam le a fél életemet, hogy utcát seperjek vagy árkot ássak éhbérért! 20 évig voltam művezető, most pedig egy nyikhaj utasítgatott engem a nulla tudásával, hogyan ássam ki az árkot. :-( Otthagytam őket a fenébe! Törölje ki orbán a hátsóját a közmunkájával!

Még annyit hozzátennék. Vidéki kisvárosban élek. Régen sok munka volt itt, sok gyár plusz a mezőgazdaság. Olyan sok, hogy környező településekről mindenki idejárt dolgozni, de még messzebbről is voltak. Lakótelep épült miattuk. Mindent bezártak, mindent tönkretettek! Most itt van a sok ideköltözött ember és mind munkanélküli!

Nekem legalább van földem, a konyhábavalót megtermelem. Evvel eltöltöm az időmet. A munkahely akkor is hiányzik, régen munka mellett kertészkedtem pihenésképp. :-)

Kiváló munkát végeztünk, kereslet is volt rá. Az egész ország hordta a Tisza cipőinket! Manapság néhány kft működik de jönnek-mennek.

2 éve vagyok munkanélküli! Nem is hiszem, hogy lesz valaha munkám! Olyan biztos nem, ahol megbecsülnek, megfizetnek.

Éljen Kádár, Éljen Losonczi, és Éljen Latinka Sándor a TSZ-ek megalkotója!

Remélem, pár év alatt ráeszmél a lakosság, hogy elzavarja ezeket a harácsoló, vagyonhalmozó, kaszinóépítő, stadionépítő hobbijukra állami pénzt költő politikusnak nevezett burzsujokat!